Századok – 1938

Pótfüzet - VARGA ZOLTÁN: A szabadságeszme a XIX. század első felének magyar államszemléletében 576

[81] A SZAB AD SÁGESZME A XIX. SZ. ELSŐ FELÉBEN 001 kik még az egyes nemzetek és államok teljes egységes szervezésének és tökéletes egységének megvalósításáról is tervezgettek,1

de a világpolgárság gondolatának tárgyalói nagyobbrészt távolállottak ily elgondolásoktól. Hisznek ugyan a polgárosodás világátalakító erejében, a hatása alatt kialakuló jogállamban, hol belső és külső viszonylatban a jog feltétlen uralma várható és a háborúskodás nagymértékű kiküszöbölése.2

De a világ népeinek egymásközti viszonyában a nemzeti kötelék feloldozását nem kívánják. A filantrópia és humanitáseszme nemzetiségi és vallási különbségeket nem ismerő iránya is, mely az emberben csak a „nagyra teremtett" isteni lelket keresi, ugyancsak szükségesnek tartja a nemzetiség megőrzését.3 A 48-as átalakulás napjaiban a szabadságban látja a magyarság a nemzeteknek egymásközti viszonyát szabályozó és meghatározó elvet. A népek ugyanazon erkölcsi szükségek rabjai nagyban, mint amelyeknek kicsiben az egyének vannak alárendelve. Midőn az emberek szabadokká és testvérekké váltak, szükségképen azokká kell válniok a népeknek is. A népek testvérek származásban s testvéreknek kell lenniök szeretetben is. Két nép között ugyanolyan viszony áll fenn, mint két család között, mindegyik család kötelessége a másik jólétét előmozdítani, annak érdekei rovására a sajátját nem gyarapítva, még az igaztalan támadások ellen is védelmezni, de nem köteles egyik család sem a maga jólétét a másik kedvéért feláldozni, sőt első, önmaga iránt kötelező tartozása az önfenntartás, „önmegtartás". Ugyanígy van a nemzetek között is : minden hazafiúnak kötelessége, liogy amennyire lehet, más országok javát előmozdítva az egész világ életére hasznosan tevékenykedjen, más ország érdekeinek elnyomásával saját országának előnyöket ne szerezzen, de kötelessége az is, hogy saját tűzhelyét tekintse elsőnek, annak érdekeit semmi szín alatt fel ne áldozza.4 Varga Zoltán. 1 Pl. Sasku Károly: Boldogságtudomány ( 1842) 105—106.1. 2 .Csorna János: Status fogalma és célja. 3 Magda Pál : Értekezés a magyar nyelvben teendő újítások barátjai és ellenségei közt lévő perpatvarkodásról. Felsőmagyarországi Minerva 1825, 181. 1. Hetényi János : A lélektudománynak nevelési fontosságáról (Phil, pályamunkák, II. Pest 1834) 85—87. 1. A magyar neohumanismus nacionalizmusára ld. Kornis Gyula : A magyar művelődés eszményei, II. 286. s köv. 1. 4 Ábrányi Emil: Nemzetiségi világmozgalmak 1848-ban. Kossuth Hírlapja 1848 júl. 5. (4. sz.) Szeretet és egyenlőség, uo. (6. sz.) Ábrányi E„ Életképek 1848. I. f. é. 514. 1. Hantai Pál: Eszmék a kosmopolitismus körül. Uo. II. f. é. 386—87. 1. Századok 1938. (Pótfüzet.) 41