Századok – 1938
Pótfüzet - VARGA ZOLTÁN: A szabadságeszme a XIX. század első felének magyar államszemléletében 576
(»00 VARGA ZOLTÁN [72] A korai liberális politika egyik alaptétele, hogy az alkotmány alapja nem lehet más, mint a haza minden érdekeit s a társadalom minden rétegét képviselő törvényhozás. Az ilyen alkotmányos képviselet mindegyik társadalmi osztályban nemes ösztönt ébreszt fel, hogy a nemzet egyetemes érdekét a magáénak elébe helyezze.1 Az „alakuló harmadik rend", a városi polgárság politikai jogainak kiterjesztését sürgetők nem a polgári foglalkozású népcsoportok külön érdekeit nézik. Nem akarják a „rőf és serpenyő túlnyomó befolyását", azt, hogy új társadalmi osztály alakuljon ki, melynek csupán az legyen a szerepe, hogy az ország kormányzásába eggyel több tényező is befolyjon, hogy „teremtessék egy új osztály számtalan heterogénitásainak öregbítésére", hanem hogy „alakuljon egy osztály, mely a többiek szögletességeit lesimítsa, mely bennök felolvasszon mindent, mi nem korunkba való".2 A közösségérzet a 48-as átalakulás napjaiban a testvériség elvének hangoztatásában nyeri el betelj esedését.* Ez az intenzív közösségérzet vezeti a centralista pártot a municipiumok elleni küzdelemben. A világtörténet tanusága szerint minden municipium — mondja Eötvös — az arisztokrácia bölcsője. A törvényhozásnak kell arról gondoskodnia, hogy az a felsőbbség, melyet a sors, vagy nagyobb műveltség egyeseknek adott, ne legyen a többiek elnyomásának eszköze.3 A képviselet elvének alkalmazásában a centralisták az angol értelmezést fogadják el. Szalay László szerint Angliában már korán, még a középkorban megszűnt az a rendszer, mely az alsóház tagjait a választók puszta mandatáriusainak, ügyvivőinek tartotta, hanem a nép követeinek tekintették azokat, akik az ország kormányzásának olyan ágaiban munkálkodtak, melyekben, ha a hatalomnak ily átruházása meg nem történt volna, maga a nép járt volna el. A kötelező utasítások gyakorlatát is ezen az elvi alapon támadja a centralisták köre : a képviselő, ellentétben az egyszerű küldöttel és megbízottal, nem egyesek, nem is fele 12 vármegyében lakik, s a 27 legkevesebb nemes lakta vármegyének összesen csak 86.385 nemes ember lakója van. A magyar törvényhozásban tehát nemcsak a társadalom különböző osztályainak, hanem még a nemességnek sincs arányos képviselete, pedig az alkotmányos törvényhozás csak úgy felelhet meg céljának, ha benne s általa a nemzet egyes osztályai számuk, vagyonuk és politikai képességük arányában vannak képviselve. Eötvös : Reform, 43 1. 1 Stáncsics Mihály : Hunnia függetlensége, 194--195. 1. Magyar Szózatok, 388, 394. 1. 2 Szalay Lászlóra ld. Varga Z., Debreceni Szemle 1935, 299. 1. 3 Eötvös József: Reform, 61. 1.