Századok – 1938

Pótfüzet - VARGA ZOLTÁN: A szabadságeszme a XIX. század első felének magyar államszemléletében 576

[71] A SZAB AD SÁGESZME A XIX. SZ. ELSŐ FELÉBEN 001 amint a nemzet tagjait elkülönző osztályok s nevek múlnak, magok a nemzet tagjai aszerint forrnak együvé". Szerinte Franciaországban a címek egyszerűsítése s az, hogy az egyszerű monsieur megszólítás általános lett, „a néposztályok egymáshoz közelebbhozatalára s össztestvéresülésére többet tett, mint tehettek kötetei a törvényeknek". Az állampolgári jogok kiterjesztésével is az egység, az érdekegység elvét kívánják szolgálni. A rendi képviselet nem felel meg az egység elvének, hanem feudális származásának megfelelően osztályokat állít egymással szembe. A magyar megyei alkotmány eszerint igen alkalmas volt eddig arra, hogy a feudális arisztokráciát a kormánnyal szemben megoltalmazza, de nem tarthatja fenn magát azokkal a milliókkal szemben, kiknek eddig „határtalan kényura volt". A magyar alkotmány nem a nemzeti képviselet eszméjén épül fel. Amit magyar alkotmánynak nevezünk, nem egyéb mint oklevél, mely a nemzet nagy tömegétől kiváltsággal elkülönzött kasztra ruházza a törvényhozó hatalmat, amint a nemesi oklevél is csak a nemesre ruházza a szabad magyar polgár jogait.1 A törvényhozás legfőbb feladata, hogy az egész nemzet érdekeit képviselje. Mivel az egyes polgárok érdekei számos esetben összeütközésbe kerülnek vagy egymással, vagy az állani magasabb céljával, kell, hogy legyen oly hatalom, mely az érdekek harcából származó veszélyektől megőrizze a magasabb nemzeti érdeket. Ezt biztosítja a képviselet . De a magyar törvényhozásban még nemzetünk alkotmányos jogokkal bíró része, a nemesség sincs kellőleg képviselve, mert ott nem a választójoggal rendelkező polgárok, hanem az egyes törvényhatóságok képviselői foglalnak helyet. Ez pedig ellenkezik alkotmányunk szellemével, amely „nem foederativ statusokat, hanem egy képviseleti rendszerre alapított összes törvényhozást kíván". Eötvös bíráló szavai szerint a magyar törvényhozás egészen a megyei rendszeren alapszik, s miután megyéinkben a nem nemeseket minden befolyástól kizárjuk : törvényhozásunk nem is a nemzet, hanem csak egy osztály képviselőiből áll. Szembeállítja a középkort — midőn minden nemes és polgár egyaránt képviselve volt, minden politikai képességgel rendelkező magyar embernek befolyása volt az államügyek intézésére — saját korával, amelyben a nem-nemes polgárok műveltsége, vagyona s politikai képessége egyaránt tetemesen megnövekedett s mégis minden jog csak a nemesek kiküldötteit illeti.1 1 Magyar Szózatok, 325—326., 350—351., 393—394. 1. 2 Eötvös Fényes adataira utalva megállapítja, hogy az ország 52 vármegyéjében a nemesség száma 542.705 ; e szám több mint