Századok – 1938

Pótfüzet - VARGA ZOLTÁN: A szabadságeszme a XIX. század első felének magyar államszemléletében 576

(»00 VARGA ZOLTÁN [70] Az intenzív közösségérzet a társadalmi egység kiépítésének kívánságában is kifejezést nyer. Egység és tökéletesség az ideális állam legfőbb tulajdonsága. A természetben is minden egységre törekszik, mert csak egységben állhat fenn a lehető tökéletesség.1

Az egység a nemzetek életében is a tökéletesség eszköze. Egység által állanak fenn és válnak naggyá a nemzetek. Amíg az egység érzése nem hatja át a haza minden egyes polgárának lelkét, míg az egyes polgár, társulat, törvényhatóság, vagy rend csupán személyes érdekeit követi, addig mindazon fáradság, mellyel az egyén emelkedés után törekszik, ingadozást idézhet elő, de csak olyat, mint a tenger felett a szélvészé, nem pedig a dagályhoz hasonlót, melyben az egész egyszerre emelkedik.2 Mindez a polgári szabadságjogok értelmezésén is érezteti hatását. A különböző formában megnyilvánuló elkülönülések, a testületi, közigazgatási és társadalmi partikularizmus lerombolandók. Nemesi, városi, vagy területi kiváltságok egyaránt ellenszenvesekké válnak e korban. A Magyarország területi egységének kiépítéséért, a Részek és Erdély visszakapcsolásáért vívott küzdelem3

is innen veszi eredetét, csakúgy, mint a különböző helyhatósági önállóságok feloldásának sürgetése is. így sürgetik pl. a szász különállás megszüntetését is.4 A királyi városok rendezésének vitájában vannak, akik éppen azt hangoztatják, hogy nem a rendezésre kell törekedni, hanem a királyi városok minden jogi különállását és privilégiumát kell megszüntetni, mert a privilégium az államtest felemésztője. „Döntsétek le, sőt gyököstől irtsátok ki inkább a privilégiumot mind, és ez ád egységet a hazának."5

A megszólítások egyszerűsítésére irányuló törekvés — mely nem csupán Stáncsics eszméje — szintén a társadalom egységét kívánja szolgálni. Az 1843—44-i országgyűlés közlakós és polgár elnevezést kíván alkalmazni, hogy a választói jog gyakorlatával bíró és azt nélkülöző állampolgárokat megkülönböztesse. Szemere6

a kevésbbé eltérő polgár és választópolgár elnevezést ajánlja, „mert 1 Beszedek . . . Rhédey Lajos . . . főispáni helytartói hivatalába beiktatása alkalmából (1825) 8—9. 1. 2 Eötvös József báró : Reform (Lipcse 1846) 234—35. 1. 3 A kérdés központi jelentőségére rámutat Asztalos Miklós : Kossuth Lajos kora és az erdélyi kérdés (Budapest 1928) és Táborszkv Ottó: Az 1836:21. t.-c. létrejötte. Századok 1930. 4 Pesti Hirlap 1848 júl. 27. Levelek a Szászságból, IV. 5 Stáncsics Mihály : Hunnia függetlensége (Jena 1847) XXV— XXVI. 1. 6 Kovács Ferenc : Az 1843—44-ik évi magyar országgyűlési alsótábla kerületi üléseinek naplója, IV. (Budapest 1894) 665—66. 1.