Századok – 1938

Pótfüzet - VARGA ZOLTÁN: A szabadságeszme a XIX. század első felének magyar államszemléletében 576

[61] A SZAB AD SÁGESZME A XIX. SZ. ELSŐ FELÉBEN 001 Aki a szellem, vagy lélek tökéletesedését bármiképen, de különösen a cenzúra útján akadályozni igyekszik, az tehát egyenesen Istent támadja meg, annak törvényei ellen szegül s emberi természetünket akarja lerontani.1 A vélemény-és sajtószabadság a neohumanista életeszményből is következik, ez a művelődésnek is eszköze. A cenzúra a tiszta tudomány és értelmiség fejlődését akadályozza. Előző vizsgálat mellett az író lelke és szelleme örökös szorongásban van. Ez befolyással van működésére, megrontja lelkét s önkénytelenül megszűnik úgy gondolkodni, mint szabad és független lélekhez illenék, az író ugyanis, tudván, hogy műve vizsgálat alá kerül, igyekszik ehhez alkalmazkodni.2 A tökéletességre való törekvésből nyer magyarázatot a tanítás és kutatás szabadságának elve is.3 Bölöni Farkas Sándor északamerikai utazásáról írt könyvében részletesen foglalkozik a sajtószabadság kérdésével is. Európában — szerinte — varázslatnak hisszük azokat az eszközöket, melyek az amerikai népet egyes személyenként a művelődés magas fokára s az egész nemzetet virágzó állapotra emelték, pedig ezek az eszközök olyan egyszerűek s természetesek, hogy „midőn az idegen utazó ezeket felfedi, nem tudja : ha földieinek vakságát bámulja, sajnálja, vagy megvesse-e?" Ez az egyszerű eszköz az újságok kiadása : Amerikában a törvények szerint minden polgárnak jogában áll nyomdát állítani s abban a cenzúra felülvizsgálata nélkül más polgárok az övével egyenlő jogait nem sértő írásműveit kinyomatni. Ez szüli Amerikában a tudományok és tudnivalók minden fajával foglalkozó mindennemű újságokat, melyeknek nyomán mindenüvé könnyen és olcsón eljut a tudomány és művelődés.4 Kossuth Lajos fogságában szerkesztett önvédelmében hangoztatja, hogy az ember, mint legnemesebb élő teremtmény, erkölcsi rendeltetésénél fogva köteles magát tökéletesíteni. Midőn javítani törekszik, nemcsak nem vét, hanem éppen kötelességét teljesíti.5 A sajtószabadság határainak kérdésében igen jellemző a neohumanista és a természetjogi liberalizmus összehasonlítása. A neohumanista irány szabadságfogalmának megfelelően a sajtószabadság is az önelhatározással bíró személyiség ön-1 Sajtószabadságról nézetei egy rabnak (Páris 1844) 9—13. 1. 2 Irinyi József : A sajtótörvényről. Bajza : Ellenőr 1847, 105. I. 3 Ρ—la : Iskolaügy. Pesti Hírlap 1846 nov. 5. 773. sz. 4 Bölöni Farkas Sándor : Utazás Észak Amerikában, 47—48.1. 5 Kossuth Lajos védelme fogságából. K. Papp Miklós : Történeti Lapok, III. 634. 1.