Századok – 1938

Pótfüzet - VARGA ZOLTÁN: A szabadságeszme a XIX. század első felének magyar államszemléletében 576

[57] A SZAB AD SÁGESZME A XIX. SZ. ELSŐ FELÉBEN 001 A francia nemzet rajongói szemében a francia tüzesség : lelkesedés, — amit mások féktelenségnek vallanak : az csüggedetlenség. Nem mondható, hogy Franciaországban hiányzik a higgadt, komoly szellem és az erkölcsi érettség, mert ez az ország e tekintetben egész Európát megszégyenítette, míg ugyanis az egész világ tétlen nyugalomban henyélt, az újkorban legelőször Franciaország alkotott rendszeres polgári, büntető és kereskedelmi törvénykönyvet. Ez a nemzet, melyet nyugtalansággal vádolnak, mutatta fel a legmélyebb belátású törvényhozókat és a legnagyobb tehetségű szervezőket. A francia bátor, erős, nagylelkű és nemesszívű. Teljesen áthatja emberi méltóságának tudata, erre büszke és emberi méltóságát féltékenyen őrzi.1 A magyarság szabadságfogalmának kialakulása, a szabadságfogalom tartalmi megismerése szempontjából figyelemre méltó a vélemény- és sajtószabadság kérdésének alakulása. Ε kérdés a 30-as évek elején elsősorban alkotmányos, mégpedig rendi probléma, annak sérelme pedig rendi sérelem volt. Vármegyei körlevelek, országos bizottsági mukálatokra adott vélemények, valamint követ jelentések kinyomatásának megakadályozása készíti elő a szólásszabadság körül kirobbanó heves vitát,2 amelynek azután igazi lendületet Wesselényi, kétségben : kit illet a haladás körül Európa népcsaládai között az initiativa." 1 Irinyi József: Páris és a franciák. Életképek 1845, I. f. é. 17. sz. ápr. 20., 526—27. 1. A magyarországi francia-barát hangulatról részletesen ír Müller Lipót : Francia politikai eszmék a reformkor irodalmában. Egyetemes Philologiai Közlöny 1923, 175. s köv. 1. 2 ,,. . . Krassó vm. fájdalmasan panaszolja azt, hogy Rendeléseit s ezeknek következésében tett Felírásait s Levelezéseit, melyeket a Lengyel Nemzet iránt az Ország Törvényhatóságaival könynyebben lehető közlés végett kinyomtatni rendelt, a Törvényben nem esmért Censura hatalmával a Temesvári Könyv visgáló nem engedte, holott, valamint az Ország Gyűlésen úgy a Vármegyék Gyülekezeteikben is nyilvánosok az elintézések és másrészről az ilyetén önkényes rendszabások a Törvényhozó Test méltóságával ellenkezésben vágynák. Pártolják ezen a Törvényhatóságok közügyének tartott sérelem orvoslását a mondott Abauj vármegyén kívül (aki hasonló sérelmet terjesztett elő !) Trentsén, Arad, Beregh, Szathmár, Ugotsa, Torontál Vármegyék is, annyival inkább, mivel hasonló kedvetlen történetek által már más Törvényhatóságok is Jussaiknak megsértését érezték, — nevezetesen Torontálnak azon észrevételek kinyomatása megtagadtatott, melyeket a Megye az Országos Rendszeres Munkálatokra készített ; Szathmár vármegye pedig azon rajta elkövetett sérelmét adja elő : hogy 1830-ban Követjei az Ország Gyűlésről visszatérvén, midőn hivatalos jelentéseket béadták, azt a Megye Rendjei egy akarattal kinyomattatni rendelték, azonban bizonyos a Megyével soha sem közlött rendelés következésében és anélkül, hogy a megye legkisebb részben is kihallgattatott, vagy értesíttetett" volna, a sajtó alól elfoglaltatott, mely-