Századok – 1938

Pótfüzet - VARGA ZOLTÁN: A szabadságeszme a XIX. század első felének magyar államszemléletében 576

(»00 VARGA ZOLTÁN [44] és érzi, hogy polgár nem lesz soha, arra a legnagyobb nevelők is hatástalanok maradnak. A semmiség érzése leverő és lealacsonyító, ellenben nem emeli semmi sem annyira a lelket és teszi jóra, nagyra, nemesre képessé, mint annak tudata, hogy hazája kormányzásában részt vesz.1

A szabadság nemcsak az egyén, hanem az egész nemzet erkölcsi és anyagi gyarapodásának eszköze : szolgai alacsonyság alatt nyögő népből nagy nemzet még soha sem lett, mert a nagyságnak minden feltétele, tudomány, művészet, ipar és kereskedés s ezekkel az erő és gazdagság csak a szabadság paizsa alatt virágoznak és amint maguk nem szenvednek bilincseket, úgy csak önálló, szabad nemzetben fejlődnek ki.2 A francia politikai eszmék térfoglalásával s a természetjogi tételek alkalmazásával mind sűrűbben találkozunk.3 Ha azonban a 30-as évek folyamán,4

vagy a 40-es évek elején a népképviselet eszméjével találkozunk is, a követelés tartalmát bővebben vizsgálva azt látjuk, hogy ez arisztokratikus és rendi elemeket tartalmaz. A 40-es évek elejének magyar liberalizmusa egyelőre még távol áll attól, hogy szélesebb rétegeknek az államkormányzatban való részvételét sürgesse. A modern képviseleti rendszer helyett, mely az egyéni képviselet elvi alapján áll, egészen sajátos rendi koncepcióval találkozunk például ifj. Pázmándy Dénes fejtegetéseiben. Pázmándy szembehelyezkedik azzal a kívánsággal, hogy a nép műveltségének kell a jogok kiterjesztését megelőznie. Alkotmányos jogokat szerinte mindenki élvezhet, „természet feddhetlen törvényein alapulnak annak minden elvei". Mellőzhetetlen kötelesség a népnevelésről gondoskodni, de arra hivatkozva, hogy nem tud még mindenki hazánkban olvasni, írni, nem lehet és nem szabad megtagadni a néptől az alkotmányos 1 Kovács Ferenc : Az 1843—44. évi magyar országgyűlési alsótábla kerületi üléseinek naplója, II. (Budapest 1894) 595—596. 1. ,,Ki részesül a szabadságban és részesül a közigazgatásban, csak az viseltetik mindkettő iránt részvéttel, ki a közigazgatásbeli formákkal ismerős, csak az látja által, hogy a szabadság sem haladhat formák nélkül, ki rend fenntartásában részt vesz, az tudja, mily' becses a rend, csak az ilyen polgár szerezhet magának gyakorlati fogalmat a dolgok természetéről és saját jogainak köréből." (Uo. II. 565—566. 1. : Szemere szavai. Megfigyelhető Szemere előbbi álláspontjának változása.) 2 Anti-Ürbérváltság (Lipcse 1846) 42—43. 1. 3 Müller Lipót : Francia politikai eszmék a reformkor irodalmában. E. Ph. K. 1933, 175—180. 1. 4 Pulszky Ferenc : Életem és korom (Budapest 2

1884) 64— 65. 1. Évekkel a centralisták fellépése előtt, 1834—35-ben hangoztatják már a parlamentárizmus szükségét, bár akkor még ennek megvalósulását utópiának tartják.