Századok – 1938

Pótfüzet - VARGA ZOLTÁN: A szabadságeszme a XIX. század első felének magyar államszemléletében 576

[43] A SZAB AD SÁGESZME A XIX. SZ. ELSŐ FELÉBEN 001 édességét bitorlásaiknak s mások rovására élvezett kényelmüknek", ha meg tudnák érteni, hogy „azon bitorlások további élvezhetésének már lejárt ideje, hogy erkölcsileg nem szabad s kárhozatos bűn embert, szabadság s jogok bírására teremtettet elnyomva tartani s így sérteni erkölcsi méltóságát, melynek nem bántása s tiszteletbentartása erkölcsi szoros kötelesség". Szerinte minden eltulajdonítások között nem lehet vétkesebb cselekedet a jogok eltulajdonításánál és az eltulajdonított, jogok makacs visszatartásánál; sokkal kevésbbé káros, ha valakinek vagyonából oroznak el — amiért pedig méltán szigorú büntetés jár—, mintha anyagi birtokánál sokkal drágább, de anyagi helyzetére is nagy hatással bíró emberi és polgári jogait ragadják el.1 III. Eddigi vizsgálódásaink során a szabadság elsősorban mint belső szabadság jelentkezett, s az egyén külső szabadságának, a jognak csupán mint az erkölcsi érettség fokát elért személyiség öntevékenysége biztosítékának volt jelentősége. A vázolt humanista liberalizmus csak az erkölcsi érettség beteljesedésének következményeképen kívánta a politikai jogokat a társadalom eddig jogtalan rétegeire kiterjeszteni. Most új irány feltűnését figyelhetjük meg, melynek legjellegzetesebb tételét Bölöni Farkas Sándor nagy népszerűségű műve nyomán új és új változatban találhatjuk meg a XIX. század 30-as és 40-es évei folyamán : „minden theoriai elmélkedéseink ellenére valónak marad az, hogy az embert szabadságra s művelődésre csak szabadság érlelheti meg".2 Eötvös hasonlata szerint szabadság nélkül éppen úgy nincs kifejlődés, mint ahogy a nap meleg sugarai nélkül a föld terméketlen.3

Ez az irány már nem hisz abban, hogy pusztán népnevelés útján elő lehet készíteni a nép széles rétegeit az államkormányzatban való részvételre. Igen jó és szép a népnevelés, de ez csupán a leendő polgárnak való. Aki tudja 1 Wesselényi-idézetek és felhasznált részek : Balítéletekről (Bukarest 1833) 99. s köv., 101—102., 106—108., 181. 1. ; Szózat (Lipcse 1845) 19. s köv., 34., 39., 41., 42., 274—275., 283., 286— 287. 1. Asztalos Miklós : Wesselényi Miklós, az első nemzetiségi politikus (Pécs 1927) 24. 1. Simon László : Zsidókérdés a magyar reformkorban (Debrecen) 41. 1. 2 Bölöni Parkas Sándor : Utazás Észak Amerikában (Kolozsvár 1834) 256. 1. Ε megállapítást a négerek megfigyeléséből vonja le. Hatvani Lajos : Egy székely nemes, aki felfedezte a demokráciát (Budapest 1934) 73—74. 1." 3 Eötvös József báró : Reform (Lipcse 1846) 58—59. 1.