Századok – 1938
Pótfüzet - VARGA ZOLTÁN: A szabadságeszme a XIX. század első felének magyar államszemléletében 576
578 VARGA ZOLTÁN [22] A konstitucionális törvények feszegetése nem tanácsos és általában veszedelmes : hirdeti e tradicionalista felfogás. A jobbágytelken lakó nemesség megadóztatásának kérdését tárgyalva azt is hangsúlyozzák, hogy az adózás kiterjesztése megosztaná a nemességet, mert így az a követelmény, hogy minden nemesnek egyenlő jogának kell lennie, a valóságban megszűnnék. És világos, hogy az adózás kiterjesztése esetén az adózó nemesség a demokratikus átalakulás legfőbb mozgatója és hangadója lenne, pedig éppen ebben az időben, 1830-ban, a katonaság létszámának és a költséges nemesi felkelésnek megszavazása a „legkitűnőbb szónokoknál is kivált a demokrácia félelme miatt talált annyi rokonszenvre."1 A rendi kiváltságok legjelentősebbike az ország kormányzatában való részvétel joga. Ennek követelése a tradicionalista gondolatrendszer híveit a restaurációs gondolatkör híveivel szembeállítja. A restaurációs gondolatkör alaptétele a felsőség iránti engedelmesség tana, amely a királyi hatalom isteni eredetének hitéből táplálkozik. Az ősi alkotmány hívei szerint a törvény az, melynek végrehajtó hatalom, és a nemzet egyaránt engedelmeskedni tartozik. Mindkettőt — mint az áradó vizet annak sziklás partja — a törvény szorítja vissza. Ahol nem ez a helyzet, ott nincs valódi alkotmány : a törvény megtartásának szorgalmazása tehát a nemzet részéről soha sem vétek, ennek elmulasztása azonban megbocsáthatatlan mulasztás.2 Ezért „meg kell mindenekelőtt a Constitutiot erősíteni és oly hathatós óvásokat szerezni, melyek által jövendőre annak megsérthetése foganatosan eltávoztasson, különben siker nélkül való minden más . . . tanácskozás, héjjába hozatódnának törvények, ha azoknak megtartása nem oltalmaztatik."3 A tradicionalizmus mellett a romantika áramlata is az ősi rendi alkotmányhoz való ragaszkodást szolgálta. A romantika államszemlélete teljesen a történelmi fejlődés alapján állott, midőn a meglévő intézményeket a nemzeti szellem megtestesülésének tekintette. A romantikus nemzeti érzés nálunk rendi keretekben nyert kifejezést.4 A magyarság Magyarországon, 1790—1848 (Budapest 1927) 7(5. 1. és u. az a Fontes Hitel-kiadásának bevezetésében, 250. s köv. 1. 1 A Magyar Országgyűlés Jegyzőkönyve 1825—27, 11. 652—54., 686—87., 695—96. 1. Horváth Mihály : Huszonöt év Magyarország történetéből, 3 I. (Budapest 1886) 245—47. 1. V. ö. még Kölcsey leveleivel: Minden munkái »XIX. 384—385. 1. 2 M. Orszgv. Jkv. 1832- 36, XI. 289 91.1. (Pálóczy L. szavai.) 3 M. Orszgy. Jkv. 1825 27,1. 112. s köv. 1. 4 Farkas Gyula : Magyar romantika ; u. az : A fiatal Magyarország kora (Budapest 1932) 135. 1.
