Századok – 1938

Pótfüzet - KOVÁCS ALAJOS: A magyar-tót nyelvhatár változásai az utolsó két évszázadban. (Térképekkel) 561

[7] A MAGYAR TOI' NYELVHATÁR VÁLTOZÁSAI 573 hogy mi toltuk ki északra a nyelvhatárt , ellenkezik a történeti tényekkel. Ha a magyar nyelvterület északi végeit össze akarjuk kötni és addig a vonalig követeljük vissza a magyar teriileteket, tehát Nyitra város belefoglalásával, csak a magunkét követeljük ; régi nyelvi jogon ez a terület csak a miénk lehet, mert csupán türelmünk és lojalitásunk miatt vesztettük el nyelvterületünkből. Ez ősi magyar terület, amiről a községeknek majdnem kivétel nélkül színmagyar nevei is tanúskodnak, lakóinak ereiben pedig, ha ma tótul beszélnek is, túlnyomóan magyar vér csörgedez. 2. Nógrád és Gömör-Kishont vármegye. Az alatt a 30 esztendő alatt, ami 1880-tól 1910-ig eltelt, magán a nyelvhatáron, Nógrád megyében mindössze négy és Gömör megyében csak három községben változott át a nemzetiségi többség tótból magyarrá. Ezek a községek a következők : Nógrádban Ebeck, Kiskiirtös, Gács és Losoncapátfalva ; Gömörben pedig Rimatamásfalva, Gömörrákos és Jolsva r. t. város. A magyar nyelvterület tehát csupán ezzel a hét helységgel lett bővebb. Magyarázatul szolgáljon ehhez a változáshoz, hogy Ebecken, amely már 1880-ban is 30%-ban magyar volt, az 1910. évi népszámlálás szeiint csupán 26-tal haladja meg a magyarok száma a tótokét, Kiskürtösön pedig 51-gyei. A másik két község közvetlenül Losonc város mellett fekszik, itt tehát a túlnyomólag magyar lakosság hatása nyilvánul meg. Gácson egyébként az utolsó magyar népszámlálás szerint is csak 637 magyar áll szemben 560 tóttal. Losoncapát falván pedig, amely már 1880-ban is 40%-ban magyar volt, a magyarság aránya most sem éri el a 60%-ot. Szó sem lehet tehát ezekben a községekben túlságosan nagyarányú magyarosodásról. Különben is, amint látni fogjuk, ezek a községek régebben mind magyarok voltak. Ami a gömörmegyei községeket illeti, Rimatamásfalván ugyanaz a helyzet , mint a Losonc mellett fekvő községekben ; ez a falu ugyanis úgyszólván Rimaszombatnak a külvárosa, e tiszta magyar város tehát feltétlenül hatással kellett hogy legyen a vele majdnem összefüggő községre. Gömörrákoson pedig az ottani vasbányákba számos magyar munkás jött, ami abból is látszik, hogy a község lakossága 1880 óta majdnem megkétszereződött. Jolsva városban már 1880-ban hasonló számú volt a magyar és tót lakosság, a magyar nyelvhatár közelsége pedig további magyarosodást okozott, r'igyhogy 1910-ben a város lakosságának már több, mint 80%-a vallotta magát magyarnak, bár jórészük a tót nyelvet ma is