Századok – 1938

Pótfüzet - KOVÁCS ALAJOS: A magyar-tót nyelvhatár változásai az utolsó két évszázadban. (Térképekkel) 561

570 KOVÁCS ALAJOS [6] Az összeírás éve A község neve Magyar Tót Összes családfők 1548 Csornok 19 — 19 1569 Salgó 33 7 40 1569 Surány 31 — 31 1569 Kis-Várad 23 2 25 1569 Egyháznagyszeg 5 — 5 1569 Bánkeszi 36 2 38 1601 Gyarak 24 — 24 1604 (Tót-)Megyer . . . 17 2 19 1604 (Zsitva-)Födémes 26 3 29 1616 Malomszeg 15 — 15 1638 Sopornya 51 12 63 Kell-e ennél meggyőzőbb bizonyíték arra, hogy mennyire magyarok voltak 1700 előtt azok a községek, amelyek azon a bizonyos tót földnyelven fekszenek. S minthogy a szóbanforgó falvak e terület különböző részein vannak és ilyen elsöprő többséggel magyarok a XVI. és XVII. században, kétség nem fér ahhoz, hogy a többi, már 1720-ban tótnak, vagy magyarral vegyes tótnak talált község is mind magyar volt előzőleg. A történelemből tudjuk, hogy az eltótosodási folyamatot részint az ellenreformáció idézte elő, amely a református magyarság nagy részét kiűzte lakhelyeiről és helyükbe felvidéki katolikus tótokat telepített, részint az a körülmény, hogy a török uralom megszűnte után az itteni magyarság a felszabadult dunántúli és alföldi lakatlan területekre költözött. Az így megfogyatkozott magyarság azután a beözönlő tótsággal szemben fokozatosan kisebbségbe jutott és — jellemző a magyar állam türelmességére és nemzetiségi politikájára — sok helyen be is olvadt a tótságba, amiről a jelenleg tót falvakban a magyar családnevek ezrei tanúskodnak (Kőrösy idézett munkájában sokat közöl ; nemcsak családneveket, hanem temérdek magyar dűlőnevet is). Ha valaki panaszkodhatik tehát a nyelvhatár eltolódása miatt, az semmiesetre sem a tótság, hanem a magyarság lehet, mert csak a magyarságnak voltak jelentékeny veszteségei. Pedig itt csak a szered—nyitrai vonaltól délre eső területről beszéltünk, holott még jóval azon felül is igazolni lehet sok falu régi magyarságát (ld. Kőrösy munkáját). A magyar nyelvhatár eredetileg jóval Nyitra fölött volt, még a mostan is magyar Vicsápapátin is túl. A Zoborhegy körüli magyarság tehát, amely ma is Nyitra fölé nyúlik, lefelé pedig Verebélyen át összefüggésben van a nagy magyar nyelvterülettel, nem tótok elmagyarosodásának az eredménye, hanem megmaradt félszigete a régebben sokkal északabbra terjedt magyar nyelvterületnek. Ezt megcáfolni nem lehet ; azt állítani tehát,