Századok – 1938

Történelmi irodalom - Gombocz Endre: A magyar flóra kutatói. Ism.: Rapaics Rajmund 538

541 TÖRTÉNETI IROD ALOM Szintén Linné adta a példát a merkantil irányú, korszerű természetrajzi kutatások megindításához. A gyarmatok természetrajzi felkutatásának hatása alatt s részben a gyarmatokból egyre nagyobb mértékben beözönlő termékek visszaszorítására, szóval olyanféle törekvések megvalósítására, amelyeket ma önellátásnak nevezünk, az európai országokban, kivált amelyeknek nem voltak gyarmatai, megkezdték a rendszeres természetrajzi kutatásokat, hogy az országok természeti kincseiből készült termékekkel emelhessék a termelést. Ezek a törekvések voltak kiinduló pontjai a korszerű flórák készítésének is, az elsőt a svéd flóráról maga Linné írta. Nagy visszhangra találtak ezek a merkantil természetrajzi törekvések Közép-Európában, s természetesen nálunk is. Ezek hatása alatt szervezik át a nagyszombati egyetemet s alapítják az első kémia-botanikai és gazdasági-természetrajzi tanszéket. Azonban itthon nem volt alkalmas szakember s így a természetrajzi tanszékre is, a botanikaira is idegenből kellett hozni tanárt. Oda a gráci Piller Mátyást, ide a felsőausztriái Steierben született Winterl Józsefet nevezték ki. Winterlnek kevésbbé jelentékeny a kutató munkássága, annál fontosabb, hogy megalapítja nálunk a linneánus botanikát. A kor igazi természetkutató képviselőjét, a nagymartoni születésű Kitaibel Pált ő vezette be a botanika korszerű titkaiba. Kitaibel azután végleg az egyetemi növénytani tanszéken is maradt, noha sohasem adott elő. Egész életét az ország természetrajzi felkutatásának szentelte, amelyet akkor az ország kormányzata tűzött ki célul, s amennyire lehetett, támogatott is. Kitaibel Pál jelentőségét kortársai is elismerték, az utókor is méltányolta. G. 1914-ben nagyon alaposan foglalkozott széleskörű munkásságával ,,A budapesti egyetemi botanikus kert és tanszék története" c. munkájában. Kitaibel alakja azonban az azóta elmúlt két évtized alatt is nőtt. Űjabb és újabb irányú kutatásai kerültek napvilágra kézirataiból, s nem nagyítás, ha Magyarország természetrajzi felfedezőjének nevezzük. Legfontosabb mégis mint az első nagyarányú linneánus magyar flórakutató. Mikor utazásait megkezdte, még szinte semmi korszerű feldolgozás a magyar flóráról, mikor szemét lehunyta, körülbelül mindaz tisztázva volt, amit abban a korban elérhetett ezen a téren. Sem az utazással járó kényelmetlenségek, sem a nem mindenütt rózsás közbiztonsági állapotok nem tarthatták vissza a kutató utakról. „Hozzávetőleges számítással legalább 20,000 kilométerre becsülhetjük az általa megtett utakat. És mindezt tengelyen, lovon vagy gyalog, a fáradság minden jele nélkül, hiszen hazatérőben éppoly változatosak és pontosak a feljegyzései, mint induláskor." „Olyan kocsin utazott, amelyet távolságmérővel is felszerelt. Minden fontosabb állomáson feljegyzi útinaplójába a kerékfordulatok számát, amely megadta a megtett út hosszúságát." Azt a hihetetlen aprólékos megfigyelést és leírást, amelyről útinaplói tanúskodnak, egyéni hajlamán kívül a kor is magyarázza. Valamivel öregebb pozsonyi kortársa, Rotenstein