Századok – 1938

Történelmi irodalom - Gombocz Endre: A magyar flóra kutatói. Ism.: Rapaics Rajmund 538

542 TÖRTÉNETI IROD ALOM Gottfried, aki felvidéki és dunántúli mágnáskastélyainkat és földesúri franeiaparkjainkat írta le, éppily szenvedélyes utazó, s éppily aprólékos leíró volt. Kitaibel mégsem írt összefoglaló művet, csak az érdekesebb fajokról adott ki Waldsteinnel egy félbemaradt díszmunkát. Utódai, akik sokkal kisebb szorgalommal és tehetséggel folytatták a flórakutatást, tervezték ugyan a magyar flóra kiadását, végül mégis a bécsi Neilreich Ágost írta meg s adta ki 1870-ben „Aufzählung der in Ungarn und Slavonien bisher beobachteten Gefässpflanzen " címmel. Munkája nagy szolgálatot tett a kutatóknak, de már akkor elavultnak volt tekinthető, mikor megjelent. A mult század közepén ugyanis már új vizeken evezett a természetrajzi kutatás. Két nagy eszme vezette ekkor már az új növényismeretet is : a fejlődés és a növényföldrajz. Sajnos, az új irányt nálunk nem tudták megtelepíteni a flóristák. Ismét idegenből kellett jönnie valakinek, aki a magyar flórakutatás elakadt szekerét a kátyúból kirántsa. A magyar történelem egyik nehéz évtizedében történt, hogy 1855-ben a mauterni születésű Kerner Anton lett a budai főreáliskola tanára. Mint e korban sok mást, Kernert is elbűvölte a magyar növényvilág, a magyar puszta, s 1863-ban megjelent munkájával, amely „Das Pflanzenleben der Donauländer" címet viseli, megalapítója lett a magyar flórakutatásban is a korszerű megújhodásnak és iránynak. A mult század második felében, a világháborúig tartott a kerneriánus korszak. A botanikusok hosszú sora foglalkozott ezekben a tizedekben a magyar flórával, akik közül kétségtelenül Borbás Vince neve és munkássága emelkedik ki leginkább. Az ő érdeme, hogy a korszerű fajfogalmat megértve, legkiválóbb példáit mutatta meg megyeflóra-monográfiáiban a flóraismeretnek. De a magyar flóra korszerű könyvét nem írhatta meg. Annyi részletkérdés várt megoldásra, hogy ezek elrabolták minden idejét. A feladatot azonban ezúttal szerencsére mégis csak itthon sikerült megoldani, s a magyar flórát írásban és képekben bemutatni. A magyar flóra felkutatásának története, mint látjuk, nagyon tanulságos olvasmány, szinte azt mondhatnók, drámai erővel hat. Hazai kutatóink sokszor nagy, de még inkább meddőségben elvesző törekvései közepette mindegyre idegen személyekben jelent meg a korszerű megújhodás, de mégis volt egy Kitaibelünk ; s most végül mégis sikerült magyar intézményben, a Nemzeti Múzeum növénytárában hajlékot biztosítani a magyar flórának, s ott Jávorka Sándor, aki már egyetemi hallgató korában kitűzte magának ezt a célt, megírhatta a korszerű magyar flóramunkát és sikerült ezt ki is adnia. De ekkor meg a föld szaladt ki alóla. A magyar flóra könyve helyett ma a kis magyar flórát vagyunk kénytelenek használni. Itapaics Rajmund.