Századok – 1938

Történelmi irodalom - Gombocz Endre: A magyar flóra kutatói. Ism.: Rapaics Rajmund 538

540 TÖRTÉNETI IROD ALOM sőbbi füveskönyvekhez írt kommentárokkal, amelyek azonban többnyire növénynevekben merülnek ki. Németországban összeírták és közzétették a XV. század kódexeinek széljegyzeteiben foglalt növényneveket, számuk több mint 10.000 ! A kelet és az ókor hatása alatt készült középkori füveskönyvek sorából a XV. században kezd kialakulni az európai országok különböző flóráihoz alkalmazkodó új füveskönyv. Az elsők Itáliában még a könyvnyomtatás előtt készülnek, majd Németországban a könyvnyomtatás létre hívja az egészség kertje — hortus sanitatis, gart der gesundheit — című munkákat, s végül a XVI. században a füveskönyveket. Minden újabb füveskönvv haladás a flórakutatásban, a gyógynövények számának szaporítása, de lassankint jelentkezik az öncélú, mint ma mondjuk, tudományos növényismeret, s mire a XVI. század véget ér, az öncélú flórakutatás kitör a füveskönyvek szűkre szabott határaiból. Megjelenik a szintéren Clusius és néhány társa, s velük a florisztika, Magyarországon ennek a kornak első nyomait szójegyzékeinkben találjuk meg, amelyek művelődéstörténeti jelentőségét, sajnos, még mindig nem méltatták kellőképen. Első tudományos növénytani elemek nálunk a besztercei szójegyzék körülbelül 200, s a schlägli szójegyzék mintegy 250 növényneve és növénytani kifejezése. A növénynevek száma tovább szaporodik szójegyzékeinkben, Fabricius Balázséban már 600. De flóraismeretnek ebből csak kevés számít, bizonyítja Méliusz füveskönyve, amely Lonicerus- és Mathiolus-kompilációk halmaza, s rendkívül csekély eredeti növényismeretről tanúskodik. Sajnos, nálunk a renaissance korában nem is jutott el az eredeti flórakutatásig a növényismeret, s az első magyar flóramű a németalföldi Clusius munkája. Clusius hosszabb időt töltött Bécsben, onnan gyakran ellátogatott Magyarország nyugati részeire is, és 1583-ban kiadta florisztikai munkáját „Rariorum aliquot stirpium per Pannoniam, Austriam et vicinas quasdam provincias observatarum história" címmel. G. részletesen és alaposan foglalkozik Clusiusszal és magyarországi flórakutató munkásságával, amelynek különben külföldön is, nálunk is elég nagy az irodalma. „Mindent összegezve — írja — Clusius hazánkból közel 480 virágos és virágtalan növényt ír le vagy említ meg, ami akkora teljesítmény, amely már egymagában is hazai flóránk egyik legérdemesebb kutatójává avatja." Clusiusnak hazánkban azonnal ehnult a hatása, amint eltűnt a közelből. A magyar flóraismeret megmaradt a füveskönyvek színvonalán, s így tengődött a későbbi századokban. Nyugaton azonban nagy fejlődés követte a florisztikai kutatásokat. Nemcsak, mert a gyarmatokról új és új növényfajok özönlöttek Európába, hanem azért is, mert a növénykutatók kiépítették a természetes növényrendszer alapjait. Különösen Franciaországban és Angliában fejlődött a rendszertan, végül azonban, mint tudjuk, a svéd Linné rakta le az alapokat a természetes genus és a természetes species fogalmával és a kettős nevezéstanna].