Századok – 1938

Történelmi irodalom - Nigg; Walter: Geschichte des religiösen Liberalismus. Ism.: Vanyó Tihamér 532

534 TÖRTÉNETI IROD ALOM általa — Schleiermacher kifejezését használva — valóban továbbhaladt, s a szabad protestantizmus nagyrészben tőle származik. A vallásos szabadelvűség történetileg még alig kialakult gondolatának mindjárt útja elején súlyos akadályokkal kellett megküzdenie. Ezek az első harcok a mult század negyvenes éveiig tartanak. Az idealizmus a pietizmussal szemben elveszti érvényesülését, politikai és vallási konzervativizmus jut uralomra. Ε nyomasztó körülmények magyarázzák azt a harcos elszántságot és kiélezettséget, amely a szabadelvű gondolat képviselőit jellemzi. Ez a fejlődés a kritika ébredése után (Baur) a hittudományi radikalizmusba torkollott (Strauss, Bauer Brúnó). Utóbbi egészen az istentagadásig jutott el, nagy népszerűtlenséget hozva a vallásos szabadelvűségre. Ennek hívei, mivel az egyházon belül helyzetük tarthatatlanná vált, s őket onnan kitagadták, az úgynevezett szabadvallás mozgalmában "egyesültek, a katolikusok csekély száma pedig a németkatolicizmusban. Megfelelő vezetők hiányában azonban egyre inkább a meddő tagadólagos álláspont jutott bennük uralomra, vallásos elveikre nézve még maguk közt sem tudtak egyetértésre jutni. Különösen végzetes volt rájuk a 48-as forradalmakban való szereplés. Ennek következtében csaknem egy évtizedre el kellett némulnia az eszmének. A szabadvallás mozgalma éles körvonalakkal vetíti szemünk elé a vallásos szabadelvűség és az egyház viszonyának kérdését. N. szerint az evangélikus egyház a szabadabban gondolkodók kizárásával elvesztette eredeti küldetésének jellegét, egyre inkább elzárkózott az új idők szellemétől, s könnyelműen lemondott arról, hogy a lelkész-egyházat népegyházzá változtassa át. De a vallásos szabadelvűség is többet vesztett az egyházból történt kiszakadásával, semmint nyert, mert nem az aranyszabadságba, hanem nagyrészt a kongó üresség állapotába került. Küldetését az egyházon belül kellett volna megoldania. Több mint egy évtizedes kényszerű tétlenség után a vallásos szabadelvűség újra tevékeny alakot ölt, s Rothe és Schenkel buzgólkodása nyomán megalakul első igazi szervezete, a német Protestáns Egyesület (1863). Míg ez az egyházon kívül állt, addig a svájci Protestáns Egyesület az ottani szabadabb viszonyoknak megfelelően az egyházon belül létesült (1866). Mindkettőnek az volt a célja, hogy az egyházi tanítást és berendezkedést az evangéliumi szabadság alapján és a műveltséggel lépést tartva átalakítsa. Az első évek nagy lendülete azonban hamarosan alábbhagyott, s megkezdődött a pártszerű keretekbe szorított lassú tengődés. Ha a vallásos szabadelvűség intézményszerű megszervezése nem is járt nagy sikerrel, mégis rendkívüli hatóerejére mutat az a körülmény, hogy a mult században mind újabb és újabb támadásokat intézett a hagyományos vallási felfogás ellen, s végre is elérte, hogy létjogosultságát az ortodoxia, legalább is elvileg, elismerte. Különösen a hittudományban mutathat rá nagy sikerekre. Bár a modern hittudomány a XIX. század második felében nem azonosítható minden további nélkül a vallásos