Századok – 1938

Történelmi irodalom - Nigg; Walter: Geschichte des religiösen Liberalismus. Ism.: Vanyó Tihamér 532

533 TÖRTÉNETI IROD ALOM pogányos jellegét hangsúlyozó felfogással, szerinte minden pogányos külsősége ellenére is lényegében vallásos jelenség az, csakhogy a keresztény jámborságnak új típusát testesíti meg. A humanista elfogadja a kereszténységnek az új életeszménybe beleilleszthető nagy értékeit, de számára megszűnik a vallásos érdekek és igazságok kizárólagossága. Éppen ezáltal lett mértékadóvá az újkor vallásosságára. A reformáció kettős arcú : egyrészt a középkorba visszanéző, másrészt az újkorba előretekintő. S bár a renaissance szellemének továbbfejlődését és terjedését hosszú időn át megakasztotta, mégis a modern világnak és eszméknek útját egyengette, úgyhogy a vallásos szabadelvüség méltán tarthatja magát a reformáció törvényes fiának és örökösének. A reformáción belül a szabadelvű felfogás szempontjából tiszteletreméltó hely illeti meg az unitarizmust. Mert míg — N. szerint — a hivatalos protestantizmus türelmetlen vakbuzgóságba esett, addig a szocinianizmus az emberiesség, az ész és a gyakorlati kereszténység elveit hangoztatta, s a vallásos szabadelvűségre annyira jellemző kritikai hittudománynak alapjait rakta le. Még tovább ment a spiritualizmus : minden külső köteléktől, közvetítéstől és szertartástól függetlenül egyedül a szív belső vallásosságát ismerte el, s az angol independentizmus alakjában a reformáció végső következményeit is levonva a vallásos szabadelvüség igazi szülőhelye lett. Az angol forradalomban csírájukban megtalálhatók a szabadelvüség összes eszméi és követelményei. Ami az előfutároknál még sok idegen anyaggal, hagyománnyal keverve, részben bizonytalanul és tapogatózva jelent meg, az az alapítókban már öntudatos következetességgel és végiggondoltsággal lépett fel. N. két nagy áramlatot nevez meg a vallásos szabadelvüség alap vetőjeként : a felvilágosodást és az idealizmust. A felvilágosodást a romantikusok bírálatától kezdve a mai napig nyílt megvetéssel szokás tekinteni. Pedig csak a felvilágosodás szakított véglegesen a középkorral, az teremtette meg azokat a társadalmi állapotokat, melyek a keresztény újkor hajnalát jelentik. Nem lehet egyszerűen vallástalan irányzatnak tekinteni, hanem igenis teljes joggal lehet beszélni vallásos alapjáról. Sajátos ereje nem a hittől való elfordulásban rejlett, hanem az általa hirdetett új jámborsági eszményben s a vallásnak benne megtestesült új alakjában. A felvilágosodásnak vallási téren maradandó érdeme, hogy a régi, reformációs kereszténységnek az időktől kívánt új protestantizmusba való átalakítását végbevitte. A humanizmus és a spiritualizmus egyesüléséből született meg a német szellemiség egyik legragyogóbb korszaka, az idealizmus. A szabadság és emberiesség eszméje, az egyéniség tisztelete és önrendelkezésének joga, a belső világ elsőbbsége a külsővel szemben és erős vallásos bensőség jellemzi. Vallásossága ugyan már egyáltalán nem egyházias jellegű, sőt attól éppen mélyebben felfogott j ám borságánál fogva egyenesen menekül, istenről és az emberről alkotott képe messze eltávolodott a kinyilatkoztatástól, s Isten és ember az én és a Mindenség egységét hirdető, panentheisztikus' miszticizmusban olvadt egybe. A reformáció