Századok – 1938

Értekezések - SZABÓ ISTVÁN: Hanyatló jobbágyság a középkor végén 10

54 SZABÓ ISTVÁN. immár ötödét felölelő városi polgár és oppidumlakó tömeg arra mutatnak, hogy a társadalom életében nagy feszültség támadt. Ez a feszültség azt is ígérheti, hogy a jobbágyság még kinnrekedt tömege lassú erjedéssel vagy szerencsés zökkenővel levetve a jobbágy kötelék személyes terheit, átváltódik -— miként egyes nyugati államokban — valóban bérlővé, szabad parasztsággá. Nem valószínű, hogy Mátyás előtt, aki bizonyára tudott az olasz és az angol szabad parasztság állapotairól, e feszültség és átváltódó folyamat jelei rejtve maradtak volna, sőt számos új városi kiváltságait s a városi kapuk nyitvatartására és a szabad beköltözés akadálytalanná tételére irányuló törekvéseit látva,1 az a benyomásunk támad, hogy a nép „igazságos"-a tudatosan munkálta e társadalmi átváltódást. * „Üj név, utálatos név ! Általa a jobbágy —· egyszerű évi járadékot fizetve — kiszabadul a jobbágyságból ; a törvény megtöréséért csak pénzbírságot fizet s megszűnik fizetni azokat a terheket, amelynek a jobbágyok alá vannak vetve" — ily ellenségesen szólt a francia kortárs a „communia"-król, amelyeket Angliában is „tumor plebis, timor regni, tepor sacerdotii"-nak tartottak.2 Ε közösségeket, melyek között kizárólagos parasztközösségek is voltak, némely vonásaiban hasonlatosaknak találtuk a kiváltságos magyar oppidumhoz, mely szintén ,,communitas"-ként jelentkezik befelé tagjaival s kifelé uraival szemben. Az oppidumokkal szemben az érdekelt magyar kortárs, a nemes úr felfogása sem lehetett más, annál kevésbbé, mert a városok és oppidumok kizárólag a király s az egyházi és világi nagybirtokosok kezén voltak, akik így falvaik veszteségeiért gyarapodó városaikban nem jelentéktelen kárpótláshoz jutottak. A köznemeseknek azonban nem voltak városaik, a végbemenő társadalmi átalakulásnak ők az igazi vesztesei. Mátyás halála után az országgyűléseken nagyobb szóhoz jutó köznemesség részéről meg is indult a küzdelem az elme-1 Az idézettekhez még : a budai provisor 1480-ban valósággal megfenyegette Várdai Miklóst, ha jobbágyainak a királyi Halas oppidumba való beköltözését „in preiudicium tocius libertatis huius incliti regni Hungarie" akadályozná, mivel a jobbágyok a király jószágairól szabadon elköltözhetnek s „nulla mensura est inter regiam majestatem et subditos suos". Zichy-oklt. XII. 308. 1. 2 A francia idézet Sée : Les classes rurales, 281. 1., az angol idézet Pirenne—Fociilon—Cohen i. m. 49. 1. jz. V. ö. Pireniie : L'origine des constitutions urbaines. Revue Hist. LVII. 1895, 306. 1.