Századok – 1938

Történelmi irodalom - Emlékkönyv Domanovszky Sándor születése hatvanadik fordulójának ünnepére 1937. május 27. Ism.: Ember Győző 524

530 TÖRTÉNETI IROD ALOM (II. József tolerancia-gondolatának eredete.) József világnézetének gyökereit az újabb német irodalom a természetjogban találta meg, amelyet az uralkodó főleg Pufendorf tanításai alapján ismert. Ezt a megállapítást Mályusz is jellemző érvekkel erősíti, rámutatva, hogy József vallási türelmessége nem közömbösségből, vagy deizmusból fakadt, hanem a természetjog államszemléletéből, amely az állam javát minden más fölé helyezte és azt vallotta, hogy minden felekezet tagja hasznos polgár lehet. Ez a felfogás nem zárta ki, hogy József meggyőződéses katolikus legyen, amint Mályusz sem tudja meggyőzően bizonyítani, hogy amikor azt vallotta, hogy az ideális államban csak egv vallás van, ezen nem a katolikus hitet, hanem a természetjog felekezeteket nein ismerő természetes vallását (religio naturalis) értette. IIa Bálint Fináczy előtt rejtve maradt források alapján „Gömör megye iskolázási viszonyai az 1770—76. években" címen kimutatja, hogy e megyének viszonyai jobbak voltak az országos átlagnál. Ezt vallási, nemzetiségi és társadalmi okokkal magyarázza, úgyhogy értekezése nemcsak a szoros értelemben vett oktatásügy, hanem a megye egész belső fejlődésére világot vet. A színészettörténetet M. Császár Edit tanulmánya képviseli. (A budai népszínház megalakulása.) Aprólékos gonddal, szép előadásban ismerteti Molnár György színigazgató vállalkozását, aki Buda város vezetőségének hazafias támogatásával 1861-ben megnyitotta a Budai Népszínházat (a mai kereskedelemügyi minisztérium helyén). Vázolja a vidéki színvonalon felülemelkedni nem tudó színház életét, amelynek sorsát igazgatójának, aki egyébként tehetséges rendező volt, fegyelmezetlen természete pecsételte meg. A magyar művészettörténet feladataival foglalkozva Kampis Antal erélyesen tiltakozik az ellen, hogy a magyar műemlékek legnagyobb részét mint idegen szellem gyümölcsét sajátítsák ki. (A Szent Anna-oltárok mestere.) Az idegen hatások ugyanis magyar földön mindig sajátos módon érvényesültek és sajátságos magyar fejlődésre vezettek. Sáros és Szepes megyékben a XVI. század elején alkotott egy kőfaragóművész, akit három azonos tárgyú műve alapján a Szent Anna-oltárok mesterének nevez. Munkásságát az eddigi irodalom mint a lőcsei Pál mester iskolájának egyik részét egyszerűen a Veit Stoss-i stílus magyarországi érvényesülésének könyvelte el. Holott Kampis világosan megállapítja, hogy a stílusában gótikus és reneszánsz elemeket vegyítő mester bajor iskolából került ugyan ki, magyar földön azonban sajátos magyar műveket alkotott. — Ifj. Vayer Lajos tanulmánya : „Szelepcsényi György, a művész", új területen tör utat, amikor a XVII. századi magyar grafika eddig egyedül ismert mesterének művészetét ismerteti. Az alacsony sorból egészen az esztergomi érseki székig emelkedett főpapról és államférfiúról a politikai történetírás sem tudott sokat. Vayer vázolja pályafutását és megrajzolja jellemét, amellyel szoros kapcsolatban állott művészi egyénisége. Az öt ránkmaradt rézmetszetarcképet Vayer mintaszerűen elemzi és megjelöli Szelepcsényi