Századok – 1938

Történelmi irodalom - Emlékkönyv Domanovszky Sándor születése hatvanadik fordulójának ünnepére 1937. május 27. Ism.: Ember Győző 524

529 TÖRTÉNETI IROD ALOM használásának fontosabb szempontjait. Az utcanévadásban külföldön a XVIII. század, Magyarországon a XIX. század közepe jelent határvonalat. Korábban a nép nevezi el az utcát és a nevek szoros összefüggésben állnak a helység életével. A XVIII., illetőleg a XIX. század óta a hatóságok adják a nevet, mégpedig legtöbbször a nemzet nagy fiairól, akiknek az illető helységgel nem is volt kapcsolatuk. Rámutat a hagyományokkal nem törődő, a mult iránt érzéketlen újítási láz veszélyeire is. Megállapításai méltók arra, hogy a hatóságok részéről megszívlelésre találjanak. — Vácz Elemér gonddal és szorgalommal gyűjtötte össze és rostálta meg a fénykorát Mátyás korában élt, majd a török korban is jelentős szerepet játszott Nógrád várára vonatkozó irodalmi és levéltári adatokat. (Nógrád vára történetéhez.) A várat hányatott sors után II. Rákóczi Ferenc kurucai rombolták le, romjai ma is láthatók. — Juhász Lajos „Sárvár mezőváros viszálya a Draskovich grófokkal" címen a város és földesura közt 1677-től a XVIII. század közepéig folyt áldatlan viszályt ismerteti. Jellemző, hogy a mezőváros a központi hatóságokban mindig pártfogóira talált. A földesúr még a bírósági ítéleteket sem tudta végrehajtani, a város nyugodt fejlődését a folytonos pörösködés mégis megakadályozta. — Kring Miklós egy nagymultú, de ma már szinte elfeledett iparág, a csapómesterség (posztószövés) tatai múltjából nyert adatok alapvető módszerű csoportosításával, magyarázásával, értékelésével és az általános történeti fejlődés különböző területeire vonatkoztatásával mutat példát arra, hogy a helytörténetírás és az általános történetírás viszonyának helyes értelmezése milyen új szempontokkal és eredményekkel gazdagítja a történettudomány mindegyik ágát. (A tatai csapómesterek.) A művelődéstörténeti értekezéseknek azt a faját, amely valamely kor viszonyait egy bizonyos forrás vagy forráscsoport alapján keresztmetszetben világítja meg, s amely különösen a világháború előtti években volt szokásos, az emlékkönyvben Taborsky Ottó cikke képviseli. (Művelődéstörténeti adatok Ferenc király 1817-i erdélyi utazásához.) Az egyház- és vallástörténeti értekezések közül Tóth László cikke (Magyarországi Boldog Ilona legendájáról) az adatok és feldolgozások rendszerbefoglalásával bizonyítja a középkori magyar és olasz vallásos szellem közvetlen érintkezését. — Gerendás Ernő tanulmánya inkább a helytörténet termése, sok egyháztörténeti adattal. (Az esztergomi káptalan visszaköltözése Esztergomba 1820-ban.) Tanulságos részleteket közöl Nagyszombat városa és a káptalan közötti ellentétről. A város ugyanis, bár sokat köszönhetett ottlétének, nem látta szívesen a káptalant. Esztergom fejlődésén a visszaköltözés nagyot lendített, Gerendás mégis túlzónak tartja azt a feltevést, hogy Esztergom főváros lehetett volna, ha a káptalan mindjárt a török kiűzése után visszaköltözik. — Mályusz Elemér II. József tolerancia-gondolatának eredetét kutatva, a tragikus sorsú uralkodó világszemléletét elemzi élvezetes előadásban, a tőle megszokott módszerességgel. Századok 1338, IX—X. 34