Századok – 1938

Történelmi irodalom - Emlékkönyv Domanovszky Sándor születése hatvanadik fordulójának ünnepére 1937. május 27. Ism.: Ember Győző 524

527 TÖRTÉNETI IROD ALOM adósságon és a papírpénz elértéktelenedésén akartak, sokszor egész naívul, segíteni. (Javaslatok a Monarchia pénzügyeinek rendbehozására 1800 és 1811 között.) Gyakorlati eredményre ezek a javaslatok nem vezettek, jellemzik azonban, hogy a fixfizetésű hivatalnokosztály — a tervgyártók túlnyomó többsége ugyanis ebből került ki — miben látta a bajok gyökerét. A bécsi pénzügyi hatóságok szempontja főként az volt, hogy Magyarországot, amely mint termelő ország a háborúnak hasznát is látta, hogyan vonhatnák be az alkotmányos nehézségek megkerülésével a közös teherviselésbe. Gillemot eredményei nem annyira a gazdaságtörténetet gazdagítják, inkább a XIX.század elejének társadalmi képéhez nyújtanak jellemző részleteket. — Farkas László a fiumei vasút és kikötő ügyében folyt tárgyalások egyik epizódját, Széchenyi és Kossuth 1845-i fiumei látogatását ismerteti, tárgyilagosan foglalva össze az irodalom adatait és a fiumei kormányzó feleségének kiadatlan naplófeljegyzéseit. (Széchenyi és Kossuth Fiúméban.) A társadalomtörténeti tárgyú értekezések sorában Bartoniek Emma „Szociális problémák az Árpádkorban" címen nem a társadalom rétegeződését vizsgálja, hanem a törvények, krónikák, legendák és oklevélszövegek alapján a kor életszemléletére, az emberek közti társadalmi és vagyoni különbségről vallott felfogására hoz fel jellemző adatokat. Úgy véli, hogy Szent István korában a homo honestus, Szent László óta a homo nobilis volt a magyarság életideálja ; az emberek egymáshoz való viszonyát pedig mindig a vallás tanításának megfelelően ítélte meg. Szent Margitnál új életeszmény : a szegénység feltűnését figyeli meg. Forrásai természetesen csak a felső szellemi réteg szavai, amelyekből az egész nép lelkületére következtetni lehet ugyan, de határozott eredményeket csak sokkal bővebb forrásanyag alapján várhatunk. — Fekete Nagy Antal a nemesség tagozódását vizsgálja a XIII. és XIV. században. (Az országos és particularis nemesség tagozódása a középkorban.) À nemesség egységes osztállyá alakulásának sokat vitatott, de még ma sem tisztázott folyamatában a legfontosabb mozzanatokat ragadja meg. Helyesen állapítja meg, hogy a kérdést csak időben és térben részekre tagolva lehet megközelíteni. Utal arra is, hogy ezen a területen milyen fontos feladatok várakoznak a családtörténeti kutatásra, amely, ha valóban történeti tudomány akar lenni, nem merülhet ki az ősök és birtokok leszármaztatásában. Hatalmas okleveles anyag birtokában úgy látja, hogy már a XIII. század elején megindult az a folyamat, amely az országos, továbbá a birtokát különböző feltételek mellett élvező (conditionalis), az ország különböző részein, főleg a határszéleken más-más jogállású (particularis) nemesi rétegeket összeolvasztotta és Zsigmond korára az una eademque nobilitas kialakulására vezetett. Ezzel a folyamattal párhuzamosan haladt egy másik, amely az egyházi és magánföldesúri birtokokon hűbéri jellegű, a birtokkal szemben magánjogi szolgálatra kötelezett, ú. n. prédiális nemességet hozott létre. Fekete Nagy új utakon jár, amikora prédiális nemességre vonat-