Századok – 1938

Történelmi irodalom - Emlékkönyv Domanovszky Sándor születése hatvanadik fordulójának ünnepére 1937. május 27. Ism.: Ember Győző 524

544 TÖRTÉNETI IROD ALOM Dénes — saját szavai szerint — „az anyag teljességébe bele nem hatolva és nem annyira boncolgatva, mint inkább a megjegyzés nélküli leírás módszerét használva", de éles megfigyelő készséggel ismerteti azokat az eseteket és módokat, amelyekben és ahogy a földbirtok az Árpádkorban a törvények megkötése ellenére gazdát cserélt. (A szabad földbirtok kérdéséhez az Árpádkorban.) A szabad rendelkezésben nem jog- és társadalom-, hanem elsősorban gazdaságtörténeti kérdést lát. Adatai értékesek, kiegészítésük és teljes rendszerbe foglalásuk tanulságos eredményeket igér. — Paulinyi Oszkár logikus felépítésű dolgozatában (A magyar aranymonopólium jövedelme a középkorban) hosszú és fáradságos számítások alapján azt mutatja ki, hogy a magyar aranymonopólium jövedelme, amellyel Károly Róbert a kincstárt a pénzújítás és a kényszerbeváltás megszüntetéséért kárpótolta, 40 százalékról a XVI. század derekára 6 százalékra csökkent. Ez azt bizonyítja, hogy a királyi felségjog élvezetében nem önző pénzügyi, hanem józan gazdaságpolitikai szempontok döntöttek. H. Pálfy Ilona azokat a bécsi tárgyalásokat és bizottsági munkálatokat ismerteti, amelyek a töröktől visszafoglalt területeken a kamarai gazdálkodás bevezetését előkészítették. (A kamarai igazgatás bevezetése a töröktől visszafoglalt területeken.) A tárgyalások már 1684-ben megindultak, mert a török elleni hadjáratokra pénz kellett, ezt pedig legegyszerűbben a visszafoglalt területeken vélték behajthatónak. Magának a kamarai berendezkedésnek ismertetése más alkalomra maradt. — Sinkovics István nagy gonddal felépített, bécsi levéltári anyagon alapuló dolgozatában (Az erdélyi kamara jövedelmek a Habsburg-uralom kezdetén) a Habsburg-ház kezére került Erdély kamarai jövedelmeinek kezeléséről számol be az 1690-es években. A kincstár jövedelmeit bérbeadta, a bérletekből egy-két nagyúr gazdagodott. Ez sem az államnak, sem az ország lakosságának nem vált javára, úgyhogy az udvari kamara az 1700-as évek elején szakított a bérletrendszerrel. A tanulmányból a gazdaság-, társadalom- és hivataltörténet egyaránt értékes adatokkal és tanulságos képpel gazdagodik. — Kovács Lajos a török kiűzése után Budán megindult városi gazdálkodást ismerteti a kuruc háborúk idején, amikor a város a kamarai ellenőrzéstől függetlenül intézte ügyeit, de nem tudta a súlyos eladósodást megakadályozni. (Buda főváros pénzügyei a Rákóczi-szabadságharc idején.) — F. Csapodi Csaba tanulmánya : „Az államtanács közgazdasági felfogása II. József korában" arra az eredményre jut, hogy a tanácsosok között nincsenek merev hívei sem a régi merkantilizmusnak, sem a szabadkereskedelem új gondolatainak. Állásfoglalásukat az egyes kérdésekben mindig a gazdasági tekintetben is zárt egységnek tekintett monarchia érdeke határozta meg. Magyarországgal szemben jóindulatúak, még a közjogi téren elfogult lzdenczy is, a magyar rendiség különleges helyzete miatt azonban ők is úgy találták, hogy kötelességük a súlyosabban adózó örökös tartományokat előnyben részesíteni. — Gillemot Katalin azokat a pénzügyi terveket nézte át, amelyek a napoleoni háborúk idején óriási mértékben felduzzadt állam-