Századok – 1938

Történelmi irodalom - Emlékkönyv Domanovszky Sándor születése hatvanadik fordulójának ünnepére 1937. május 27. Ism.: Ember Győző 524

525 TÖRTÉNETI IROD ALOM Aki ismeri a Domanovszky-szemináriumban folyó munkát, természetesnek fogja találni, hogy az emlékkönyvben, bár a történettudománynak úgyszólván minden ága képviselve van, a gazdaságtörténeti tárgyú tanulmányok szerepelnek a legnagyobb számban. Talán nem túlozunk, ha ebből egyben arra is következtetünk, hogy napjainkban a magyar történetírást elsősorban a gazdaság- és az azzal szorosan összefüggő társadalomtörténeti érdeklődés jellemzi. Lederer Emma ügyes és szellemes cikkében (A korai kapitalizmus kérdéséhez) azt bizonyítja, hogy ha a kapitalizmus fogalmán Werner Sombart módján a gazdasági értékek szimbólummá válásának korát értjük, a korai kapitalizmus idejének csak a XVIII. századot nevezhetjük. — Komoróczy György egész Európára kiterjedő irodalmi ismeretek birtokában a lengyel gazdaságtörténetnek különböző ágait és problémáit nemcsak rendszeresen ismerteti, hanèm értékeli és bírálja is. (A lengyel gazdaságtörténeti irodalom problematikája.) Igen tanulságos a lengyel és a magyar viszonyok összehasonlítása. Sóvárogva láthatjuk, hogy a lengyel hatóságok és a társadalom támogatása milyen hatalmas, szervezett munkán felépült kötetek (árak, mértékek, elemi pusztítások története) kiadását teszi lehetővé. Igaz viszont, hogy más téren nekünk van okunk jogos büszkeségre. A Domanovszky Sándor szerkesztésében megjelenő „Tanulmányok a magyar mezőgazdaság történetéhez" című sorozat jelentőségére, beállítva a magyar mezőgazdaságtörténet fejlődésébe, Wellmann Imre mutat rá. (Mezőgazdaságtörténetünk új útjai.) A sorozat nemcsak a magyar mezőgazdaságtörténet új életrekeltését jelenti, hanem egész Európában az első és eddig egyetlen ilyenirányú szervezett vállalkozás. Az eddig megjelent 12 tanulmány közül 8 a XV—XVIII. századi nagybirtok életével foglalkozik. Ennek keretében azonban a birtokon élő népesség helyzetére is világot derítenek a tanulmányok, tehát nemcsak a gazdaság-, hanem a társadalomtörténetet is gazdagítják. Wellmann egyelőre csak a sorozat gazdaságtörténeti tanulságait foglalja össze. Ezek alapján gondosan felépített, világos és élvezetes előadásban, a gazdaságtörténészek számára oly fontos közgazdasági szempontok tudatos alkalmazásával és a tárgy bensőséges szeretetével ismerteti a XVI—XVIII. századi nagybirtok gazdálkodását, amelyet extenzív müvelés és feleslegek termelése jellemzett. Az eddig megjelent tanulmányok természetesen nem világítják még meg a fejlődés minden fázisát és részletét, a hézagokat Wellmannak át kellett hidalnia és feltevésekkel kiegészítenie. Valószínű, hogy a további kutatás a rajzolt képet nemcsak kiegészíti, hanem egyes részeiben meg is változtatja majd. Vállalkozásának értékét azonban nem csökkenti ez, mert éppen a további munka számára mutat utat és ad termékeny szempontokat. Éppen ezért hasznos lett volna, ha a további feladatokra határozottabban és részletesebben is rámutat. Az emlékkönyv szerzői közül Wellmannon kívül senki sem foglalkozik kimondottan mezőgazdaságtörténeti kérdéssel. Huszti