Századok – 1938

Történelmi irodalom - Gombos; Albinus Franciscus: Catalogus fontium historiae Hungaricae aevo ducum et regum ex stirpe Arpad descendentium ab anno Christi DCCC. usque ad annum MCCCI. I–III. k. Ism.: Szentpétery Imre 519

523 TÖRTÉNETI IROD ALOM változatait ; a Pozsonyi, a Müncheni, a Zágrábi, a Szepesszombati Krónikát, Mügelni Henrik német művét, a kisebbik Gellértlegendát), de mégis sokat közöl. Pl. a Margit-legendának nemcsak magyar szövegét adja (3018. sz.), hanem négyféle latin változatot is (4322, 5042, 5044 — ez négy ív! — és 5045. sz.), pedig ezeknek történeti forrásértéke semmivel sem nagyobb más, elhagyott szövegekénél és korábbi kiadásaik is eléggé hozzáférhetők. Igaz, hogy általában minden jó forrásközlést szívesen kell vennünk, ha mód és alkalom van a kiadásra. Ebben az esetben azonban, amikor a hellyel való takarékoskodás a kritikai megjegyzések fontos inegokolásának mellőzését, vagy legalább is kényelmetlen helyre, az utólagosan közzéteendő appendixbe szorítását tette szükségessé, célszerűbb lett volna a hazai kútfők szövegének általában, mindenestül való mellőzése, a megfelelő és hozzáférhető kiadásra való utalással. Annál is inkább, mert bár G. igyekezett (a kiadások alapján) lehetőleg jó szövegeket közölni, a kéziratokon alapúk) kritikai szövegeket (Szent István törvényein és Intelmein kívül) tudtunkkal nem nyújthatott. Már pedig sajnálatos, de kétségtelen tény, hogy nem egy régibb forráskiadványunk, még Mátyás Flóriánnak nagyrabecsült közlései is olykor bizony annyira hibásak és félrevezetők, hogy csupán rájuk támaszkodva, az összes kódexek ismerete ós kritikai felhasználása nélkül a legjobb akarat és igyekezet mellett is lehetetlenség olyan szöveget megállapítani.^ amelyre a kutató egészen nyugodt biztossággal építhessen. így a Catalogue az Árpád-kor kutatóit nem mentheti fel attól, hogy a hazai elbeszélő források kritikai kiadású szövegeihez kelljen lordulniok. Kétségtelen azonban, hogy e szövegek közlése végeredményben szintén csak G. buzgó igyekezetét mutatja, amellyel munkáját lehetőség szerint teljessé tenni iparkodott. Előszavából eléggé kitűnik, mennyire nehezére esett neki elhagyni már az epistuláris anyag nagy részét is, amelyet szintén gondosan összegyűjtött. Hogy a Catalogusban közzétett anyag belsőleg milyen értékű és mennyiben fog az Árpád-kor megismerésének elmélyítéséhez és kibővítéséhez hozzájárulni, azt így, első átnézésre megállapítani nem lehet. Ezt pontosan majd csak a kor történetének feldolgozásán munkálkodók fogják megítélhetni. Itt csak a mű szerkesztésének elveiről s azok végrehajtásának módjáról szólhattunk s erről a részről G. munkáját nagy elismerés illeti meg. A szerző azt írja az előszóban, hogy annak idejcn azzal a szerény célkitűzéssel indult el, hogy mindenkori legfiatalabb történetíróinkat és mindazokat, akik komolyabban és alaposabban érdeklődnek a magyar nemzet történetének első félévezrede iránt, átsegítse a kezdet nehézségein. A munka úgy, amint három kötetben most rendelkezésünkre áll, nemcsak ezt a szerény célt érte el, hanem nagy hasznára lesz a gyakorlott történetkutatóknak is és a magyar történetírás minden munkása örömmel veheti megjelenését. Hálásak lehetünk a buzgó szerzőnek fáradságos és sikeres munkájáért, a Szent István-Akadémiának pedig azért, hogy a mű megjelenését lehetővé tette. Szentpétery Imre,