Századok – 1938

Értekezések - SZABÓ ISTVÁN: Hanyatló jobbágyság a középkor végén 10

HANYATLÓ JOBBÁGYSÁG A KÖZÉPKOR VÉGÉN 53 szolgáltatást fizet az úrnak, az oppidum lakosának helyzete a közösségben hasonló a polgári universitas tagjáéhoz, mely a földesúri jogot maga gyakorolja. Az ilyen mezővárosokban tehát sajátos parasztpolgárság társadalmi körvonalai bontakoznak ki. Ez a kettős fejlődési vonal könnyen egybe torkolhatik : a bérlő állapotát nyújtó oppidum az önkormányzat teljesebb jogát megszerezve, a parasztpolgár állapotával dicsekedhetik s ilyen esetben a két állapot csak különböző fejlődésfázisokat jelöl.1 A szabad királyi városokba költözött jobbágyság kiszakadt a jobbágyság testéből és a városi rend elemévé lett. A szabadbérlő-parasztpolgár mozgalom azonban a jobbágytársadalom bensejében folyik s e mozgalomnak a mezővárosok kiemelésén és a falvakból e városokba vont jobbágyságon, valamint a városi jognak a parasztság közé közvetlenül való plántálásán2 túl is nagy erjesztő hatással kellett lennie.® A falusi jobbágyság megritkult soraira a XV. században rendkívül súlyos teher nehezedik, mintha a pestisek és más csapások, valamint a városi vonzás következtében elfogyott jobbágyokat is a megmaradtaknak kellene uraik számára pótolniok. A súlyos teher, a jobbágyszökések és •— szöktetések elharapózása, a jobbágy törvények egyre keményebb szankciói, mindenekfölött pedig a jobbágyságunknak azokban a bérletekben keresi, melyeket a városi polgárok és idegen jobbágyok más földesúr birtokain bírtak. Ezek a bérletek azonban — miként Mályusz adatai is tanvisítják — jóformán csak szőlőhegyeken jönnek létre. Mivel a természet a szőlőhegyeket a városi és uradalmi határokra való tekintet nélkül osztotta szét, egy-egy jelesebb hegyre nagyobb környékből sereglenek össze szőlőbérletekre különböző urakat szolgálók vagy éppen szabad városi polgárok. Azt hisszük, hogy az ily bérletek elszaporodása szőlőtermelésünk fellendüléséről és nem annyira társadalmi problémáról, a jobbágyságnak ily bérletek hatása alatt bérlőtársadalommá átalakulásáról tanúskodik. Mi a bérlőt, akivé átalakulhat a jobbágy, nem a szőlőbérletek, hanem a fejenkénti cenzussal minden kötelességét urával szemben lerovó oppidumlakók irányában keressük. V. ö. lentebb 55. 1. 3. jz. 1 Ilyen fázis-átváltást örökít meg a fentebb említett 1464. évi mezőkövesdi kiváltságlevél. Hasonló jelenségről Munkácson Mályusz, Társadalomtudomány 1926, 376. 1. 2 Pl. a Kispalugyayak 1435-ben „sessiones nostras in dicta Kys Paludja volentes augeri et iobadiones nostros in pleno iure servare", a közeli Németlipcse oppidum „polgári" jogait (jura civilia, más helyén : jus teutonicale) adják jobbágyaiknak. (Századok 1909, 940—943. 1.) 3 A városok alakulásának és a városi szabadságnak, valamint a sajátos francia „communiá"-nak'a jobbágyszabadságra gyakorolt közvetett és közvetlen hatásáról Sée : Les classes rurales, 284. s köv. 1., továbbá ugyanő, i. tanulmány, Revue Hist. LVII. 1895.