Századok – 1938

Történelmi irodalom - Gombos; Albinus Franciscus: Catalogus fontium historiae Hungaricae aevo ducum et regum ex stirpe Arpad descendentium ab anno Christi DCCC. usque ad annum MCCCI. I–III. k. Ism.: Szentpétery Imre 519

521 TÖRTÉNETI IROD ALOM Magától értetődő, hogy ezeknek az adatoknak az értéke nem egyforma és nem mind elsőrangú. Olyanok is vannak köztük, amelyek a történetkutató számára alig bírhatnak valami értékkel. (Pl. ilyen a 242. számnál idézett rész : annak puszta érintése, hogy III. Komád Magyarországon keresztül vonult kereszteshadával Konstantinápoly felé.) De ennek is megvan a haszna : a kutató megnyugtatást nyer arra nézve, hogy az illető forrásban nincs más, jelentősebb adat sem, s így ezt a forrást Árpád-kori történetünk tanulmányozásánál bátran mellőzheti. A Catalogus tételei első helyen az illető forrás szerzőjének nevét (ha a szerző ismeretes) és a forrás címét (még pedig a címnek a különféle másolatokban és kiadásokban előforduló változatai felsorolásával) tartalmazzák, s igen gyakran a szerző kora vagy a forrás keletkezésének ideje is fel van itt tűntetve. Azután találjuk a kiadások közül legalább is a használhatóbbaknak a felsorolását, de olykor — a kevésbbé fontos kiadásokra nézve — G. a Potthast összeállítására vagy más egyéb olyan munkára való utalással elégszik meg, ahol a kiadások teljes felsorolása megtalálható. Ezután legtöbbször a forrás szövege következik, vagy teljes egészében, vagy — a külföldi eredetű forrásoknál — csak a magyar vonatkozású részek. A szöveg közlésében számos magyarázó köz beszúrást találunk, amelyek a forrásban említett személyek közelebbi meghatározását, keltezések feloldását stb. nyújtják a forrásszöveg felhasználásának megkönnyítésére. A szövegközlés után G. rendszerint rövid kritikai megjegyzést ad a forrás értékéről, más forrásokkal való összefüggéséről, megbízhatóságáról. Ez a főtételek tartalma. Ezek mellett azonban külön tételként szerepel a Catalogusban minden címváltozat is és ezeknél a forrásra vonatkozó adatoknak s a szövegnek mellőzésével G. a főcímre utal. A főcímnél viszont a címváltozatok együtt mind fel vannak sorolva. Az abc-rendbe besorozott utaló tételek is különkülön meg vannak számozva, ami szerintünk nem céltalan. Mert igaz ugyan, hogy ekként egyazon forrás 4—5, sőt több tételszám alatt szerepel (pl. hogy találomra egyet említsünk : a 2221. szám alatt szövegrészlet közlésével, tehát mint főtétel alatt szereplő ,,Excerptum Chronicae principum Saxoniae"-ra az 1., 1185., 2197. és 2268. szám alatt található utalások vonatkoznak). Ebből azonban semmi baj nem származik ; sőt nem egy esetben felmerülhet a szüksége az utalásra való hivatkozásnak, amit az utalás számozása egyszerűbbé tesz. Természetes, hogy ennek következtében a munkának összesen 5210-re rúgó tételszáma nem azt jelenti, hogy a Catalogus ugyanannyi különböző forrás adatait tartalmazza. Célszerű lett volna az egyes utaló tételeknél a főtétel számát is mindig kitenni, illetőleg a számra utalni. Ez a keresést könnyítette volna és — egymáshoz hasonló főcímeknél — esetleges tévedéseknek vehette volna elejét. Nagyon helyes eljárás G. részéről az, hogy a források szövegeinek közlését tájékoztató megjegyzésekkel kíséri, rámutatván, ha az illető szöveg más források kompilációja, vagy jelezve, hogy