Századok – 1938

Történelmi irodalom - Gombos; Albinus Franciscus: Catalogus fontium historiae Hungaricae aevo ducum et regum ex stirpe Arpad descendentium ab anno Christi DCCC. usque ad annum MCCCI. I–III. k. Ism.: Szentpétery Imre 519

520 TÖRTÉNETI IROD ALOM féle kitűnő feldolgozásban oly nagy sikert aratott, Árpád-kori történetünk hazai elbeszélő kútfőinek új, kritikai kiadása indult meg, s ugyancsak az Árpád-kor okleveles forrásai legtekintélyesebb csoportjának, a királyi okleveleknek kritikai számbavétele is folyik, sőt már jelentős részében közzé is vari téve. Ezekhez csatlakozik most G. nagyszabású Catalogusa, amelyben szintén az Árpádok koráról szóló forrásoknak (a hazaiaknak és a külföldieknek) jegyzékét, sőt részben szövegét is közzétette. G. műve az előszó szerint harmincöt évi munkálkodás eredménye. Szinte megható a szerző kijelentése, hogy ebbe a munkába „beledolgozta az életét". Megnyugtathatjuk : nem hiába dolgozott, jó és hasznos munkát végzett. Á magyar történetkutatók hosszú sora lesz hálás nagy türelem, kitartás és óriási áttekintés eredményeképen létrejött munkájáért. Három hatalmas kötet, összesen 168 ív : ez már külsőleg is érzékelteti a végzett óriási munkát. De ezt a munkát csak akkor méltányolhatjuk igazán, ha tudjuk, hogy a három kötet sok száz kötetnyi forrásmű gondos és fáradságos áttanulmányozásának, adatai kijegyzésének, összevetésének, egyeztetésének és igen sokszor elbírálásának is eredményeit tartalmazza, S ez az önként vállalt terhes munka mások munkájának nagy megkönnyítése lesz és egyszersmind azt a biztos érzést nyújtja az Árpád-kor kutatójának, hogy az elszórt adatok rengetegében az eltévelyedésnek és jelentősebb híradások elmellőzésének veszedelme nélkül táj ékozödhatik. Aki a munka címét hallja, mielőtt magát a munkát ismerné, annak valószínűleg téves fogalma támad a mű tartalmáról : a „Catalogue"-tói források puszta felsorolását fogja várni. Holott ez a mű a szövegeknek is gyűjteménye, ha nem is teljes Corpus-a, mert sok esetben, főként a hazai forrásoknál G. megelégszik a korábbi kiadásokra való utalással. A külföldi forrásokból kijegyezte mindazokat a helyeket, amelyek az Árpád-kori magyar történetet valamilyen vonatkozásban érintik, s ezeket a legtöbb esetben közli is munkájában, még az okleveles adatokat is, bár ezeknél gyakrabban elégszik meg a puszta utalással. A hazai kútfők közül pedig azokat, amelyeket művében közölni célszerűnek vélt, teljes szövegükben adja. így válik a kiadvány bizonyos fokig a források szövegének is gyűjteményévé, amelyben a sok apróbb, néhány soros magyar vonatkozás mellett hosszú, ívekre terjedő szövegek is vannak. (Leghosszabb a stájer rímes krónika magyar vonatkozású részeinek közlése, amely maga nem kevesebb mint csaknem teljes tizenegy ívet tölt meg.) Hány száz kötetet kellett G.-nak nagy figyelemmel és még nagyobb türelemmel végigböngésznie, amíg e szövegeket és szövegrészeket összegyűjtötte ! Mégpedig nemcsak az ismert nagy gyűjtemények : a Monumenta Germaniae Historica, Migne sorozatai, az Acta Sanctorum stb. stb. könyvtárt kitevő tömegének átkutatásáról van szó, hanem sok-sok olyan ritka kiadványnak, vagy olyan műveknek átnézéséről is, amelyekről az ember nem is igen tenné fel, hogy bennük valami magyar vonatkozású adat rejtőzik.