Századok – 1938

Történelmi irodalom - Gombos; Albinus Franciscus: Catalogus fontium historiae Hungaricae aevo ducum et regum ex stirpe Arpad descendentium ab anno Christi DCCC. usque ad annum MCCCI. I–III. k. Ism.: Szentpétery Imre 519

519 TÖRTÉNETI IROD ALOM betűszerint teljesítették". (613. 1.) Ennek okát a polyglott állam vezetéséhez nem szokott óromániai politikusok kormányzásában látja, akik alatt ,,a választási korrupciók elhomályosították a háborúelőtti magyarországi módszereket is". (615. 1.) Maniutól remélhető e kérdés méltó elintézése, de az 1928-i terv megvalósítását a gazdasági válság „ad Calendas Romanas" kitolta. Mindebből láthatók S.-W. könyvének érdemei és fogyatkozásai. Hangjában, eszközeiben, szándékában elismerésre méltó komoly mű, egyike a leghasználhatóbb román történelemkönyveknek, de nem lehet eléggé sajnálkozni egyoldalúságai miatt, melyek értékét viszonylagossá teszik s melyeket csak az „audiatur et altera pars" elve alapján és az újabb kutatások felhasználásával lehetne eltüntetni. Makkai László. Gombos, Albinus Franciscus : Catalogue fontium históriáé Hungaricae aevo duciim et regain ox Stirpe Arpad descendentium al» anno Christi DCCC. usque ad annum MCCCI. Tomas I-ΠΙ. (A—C, D-N, Ο-Z). Budapestini, 1937-1938. Szent István Akadémia, 8° XII, 2671 1. Amióta a francia bencések (a Maurinusok) a XVII. században a források rendszeres, teljes összegyűjtése és módszeres megrostálása tekintetében az első elhatározó lépéseket megtették, Niebuhr és követői pedig a XIX. sz. elején a filológiai kritikát vezették be a történetkutatásba, azóta a módszeres forráskutatás megingathatatlan, de egyszersmind elengedhetetlen alapja lett a történettudománynak. Akármiféle új vagy újszerű irányzat lépett is fel, akármiféle célt tűzött is ki maga számára és hirdetett a történeti feldolgozás, megnyugtató és tartós eredményt csak akkor érhetett el, ha a tökéletes forrásismeret biztos alapján állt. A külföldön a legutóbbi évtizedek forrongó történetírási irányzatainak szélsőségei itt-ott lesiklottak erről az alapról. De rövidesen kitűnt a tévedés, és ma a források ismeretének megkövetelése általános az egész történeti irodalomban. A velük való foglalkozás fontosságának változatlan értékelését a legutóbbi években számos német, francia és egyéb, nagy gonddal készült forráskiadvány bizonyítja. A forrásoknak a feldolgozásban való gondos, mindenre kiterjedő figyelmű felhasználásának megbecsülését pedig — egyebek közt — igazolhatja pl. az, hogy Franciaországban 1935-ben Grousset-nek éppen ilyen jellegű, rendkívül széleskörű és alapos forrásfelhasználással készült műve, a keresztes hadjáratoknak és a jeruzsálemi királyságnak története nyert díjat. Hazai történetírásunk különösen szembetűnően mutatja a feldolgozás és a forráskutatás közötti szoros kapcsolatoknak továbbra is változatlan fennmaradását. Körülbelül ugyanakkor, amidőn a magyar történetnek újszerű, a szellemi tényezők hatását erősen figyelembevevő, de azért a forráskutatásnak szilárd alapján álló szintétikus összefoglalása a Hóman— Szekfű-