Századok – 1938

Történelmi irodalom - Seton-Watson; R. W.: Histoire des Roumains de l’époque romaine a l’achevement de l’unité. Ism.: Makkai László 510

514 TÖRTÉNETI IROD ALOM térni a románság ; a sötét századok után először az orosz megszállás juttatta levegőhöz. Kiselev tábornok tekintélye erőszakolta rá a két vajdaságra az első alkotmányt, a Szervezeti Szabályzatot (1831). A század első feléhen a felszabadult románság megtalálta önmagát és csodálatos gyorsasággal igazodott az európai fejlődéshez. 1821-ben még a legelmaradottabb rendi gondolkozás uralkodott az egész román vezető osztályban, a 40-es években már a leghaladóbb európai liberalizmus minden színezetét feltaláljuk Kogiílniceanu és Alecsandri tehetséges nemzedékében. S.-W. egyoldalú politikai érdeklődése miatt művéből teljesen kiesik ennek a döntő szellemi fordulatnak elemzése. Az 1848-as események teljes ideológiai felkészültségben találták a két vajdaság román intelligenciáját. A bukaresti forradalom kísértetiesen hasonló vonásokat árul el az egykorú európai megmozdulásokkal. A liberális szellemű reformok, a két vajdaság úniójának követelése (lásd Magyarország!) mellett a forradalmárok balszárnya, mint nálunk is, a világszabadságért izgat és kapcsolatba lép a lengyel, olasz, magyar forradalommal, majd emigrációval. Az orosz beavatkozás Havasalföldön is letörte a szabadságharcot, de a világpolitikai események ettől kezdve a románságra nézve váratlanul szerencsés fordulatot vettek. Úgyszólván nincs háború, vagy diplomáciai akció Kelet-Európában, amelyik akaratlanul is ne a románság ügyét szolgálta volna. A krími háború, az olasz risorgimento, III. Napoleon politikája, bukása, az 1877—78-i orosz-török, majd az orosz-japán, a balkáni, s végül a világháború, akármelyik párton állott is a románság, csak előnyt jelentett számára. Cuza, az egyesült Románia első fejedelme, III. Napoleon tekintélyét tudta háta mögött. I. Károly Hohenzollern-származása a német rokonszenvet éppen akkor szerezte meg az országnak, mikor a francia napfogyatkozás megkezdődött, halála viszont felszabadította Románia franciabarát közvéleményét, melyet csak az ő személyes akarata tartott a központi hatalmak táborában, hogy az utolsó pillanatban a győztesek oldalán avatkozzék be a világháborúba. A XIX. és XX. század története S.-W. könyvének több mint kétharmad részét teszi ki, ehhez képest a legkielégítőbben kidolgozott rész is. Itt érvényesül igazán az európai magas politika történetében való imponáló otthonossága, s az a kettős (sajnos, a kultúrtörténet rovására kizárólagos) szempont, melyből a legújabbkori román történetet tárgyalja : a szociális és a nemzeti-politikai. Rokonszenves és elismerésre méltó az a hév, amellyel a román parasztság ügyét a magáévá teszi és amellyel állást foglal a román bojárság, majd a felemelkedő középosztály szociális közömbössége ellen. Az a személyi kapcsolatokból és fegyverbarátságból táplálkozó együttérzés, amellyel az erdélyi románság sorsával szemben viseltetik, S.-W. könyvének tulajdonképeni alaphangját adja meg. „Az erdélyi kérdést úgy tekintem, mint a román egység legnagyobb problémájának kulcsát" (VIII. 1.) — vallja meg maga is a bevezetésben.