Századok – 1938

Történelmi irodalom - Seton-Watson; R. W.: Histoire des Roumains de l’époque romaine a l’achevement de l’unité. Ism.: Makkai László 510

513 történeti irod alom gary" c. könyvét magyarul ajánlotta „a hungar nemzetnek'1

, 8 az akkori román közvéleménnyel egyetemben nem hitt a románok nagy egyesülésének közeli létrejöttében. Azóta változtak az idők, új művét „amícis ultra silvam habitantibus" küldi. Elég tárgyilagos ahhoz, hogy a román történettudománnyal szemben az összes románok politikai úniójának gondolatát ne vélje túlságosan korán mesterkélten felfedezni. Határozottan elutasítja azt az erőltetett szemléletet, mely minden, Erdély ügyeibe pillanatnyi politikai és területi sikerekért beavatkozó vajdában a nagy egyesülés eszmei előfutárját keresi. Petru Rares moldvai vajda erdélyi beütéseit egészen más, történetibb szempontból tárgyalja. (66. 1.) Hasonlóképen nyilatkozik a kényes Mihály vajda-esetben is. „Mihály, a román nemzet bajnoka, csupán a legenda alakja ; ... sokkal közelebb állott a bojárok nemesosztályához, mint bárminő nemzeti irányú mozgalomhoz." (69. 1.) A történeti Mihály szerinte is teljesen benne élt kora rendi gondolkozásában, személyesen felelős a havasalföldi szabad parasztság földhözkötött jobbágysorba való taszításáért (amit különben erdélyi magyar hatásra követelt tőle a román bojárság), s így nem is tehetett mást, mint Erdélyben is a nemességre támaszkodni, ez azonban a betolakodott idegent látta benne és ezért buknia kellett. A „rövid epizód", ahogy erdélyi szereplését nevezi (79. 1.), csak a XIX. századi román nacionalizmus gondolatvilágában vette fel azt a jelentőséget, amelyet a románság neki tulajdonít. Mihály halála után még követelőbb szükségszerűséggel lépett fel a románság számára a dunai birodalomban való elhelyezkedés (amit különben Mihály is akart), mert a török elnyomatás mellett a görög beözönlés még súlyosabb kérdés elé állította a két vajdaságot. A XVII. század Erdélye elég erősnek látszott, hogy támaszul szolgáljon a vele barátkozó vajdáknak. A Rákócziak békés korszaka Havasalföldön is éreztette hatását Matei Basarab kultúrát és jólétet biztosító évtizedei alatt. Erdély ilyenirányú szerepének méltatásával azonban S.-W. adós marad. A független erdélyi fejedelemség bukása elszigetelte a román vajdaságot és bedobta tehetetlen áldozatként a Habsburg, török és orosz imperialista politika tűzvonalába. Természetes következménye volt ennek a százéves fanarióta uralom, amely a XVIII. századot a román történelem legsötétebb periódusává teszi. S.-W. sem talál semmi olyat ebben a században, ami elnézést érdemelne, kivéve Constantin Mavroeordat múló hatású felvilágosodott szociális politikáját. Csak a román faj hihetetlen szívósságának s az Erdélyből érkező megújulásnak köszönhető, hogy a román történelem nem fejeződött be a XVIII. században. Az európai szabadságmozgalmak és a török birodalom végelgyengülése tették lehetővé 1821-ben Tudor Vladimirescu nemzeti megmozdulását, mely azonban az orosz-török politika, saját elvi tisztázatlansága és a görög ellenállás miatt nem tudott kibontakozni. Olyan világerők hadszíntere volt akkor a két vajdaság, hogy külső segítség nélkül aligha tudott volna magához Századok 1938, IX—X. 33