Századok – 1938

Értekezések - SZABÓ ISTVÁN: Hanyatló jobbágyság a középkor végén 10

52 SZABÓ ISTVÁN. megállapítjuk a civitások és oppidumok lakóinak az ország lakosságához viszonyuló számát. Hóman az Anjou-korban a szabad királyi városokra egyre-másra 1000, a királyi és magánföldesúri városokra pedig 500 lelket tart számíthatónak.1

Az előbbieket a következő század végén bátran számíthatjuk 2000 fővel, hiszen — mint láttuk — Sopron már feleidőre elérte a kétszeres számot. Az utóbbiakat a sok kicsiny és pusztásodástól sem kímélt mezővárosra tekintettel csak 750-es átlaggal, vagyis 50 %-os növekedéssel számítjuk, holott Debrecent már ekkor 6—8.000, Nagyszőllőst 800— 1.000 s a kicsiny Csepreget is 1000—1500 személy lakja.2 Ez alacsony mértékkel is körülbelül 800.000 főre tehető a XV. század végén Magyarországnak civitás és oppidum kebelében élő lakossága s minthogy az ország lakossága ugyanekkor körülbelül 4,000.000-ra becsülhető,3 immár a népesség egyötödét zárják magukba a különböző szabadságokkal élő városok. Ez a „városi" nép az aránylag csekély számú telepített liospesség kivételével a jobbágyságból vált ki;4

e tény jelentőségének a társadalmi erők területén is jelentkeznie kellett. Olyan tömegről van ugyanis szó, melyet megtekintve, bátran lehet beszélni a magyar jobbágyság immár előrehaladó átalakulásáról. Ez az átalakulás két vonalon is halad : a szabad bérlő és a parasztpolgár irányában. Az úrnak ugyanis az oppidumok lakói fejenkénti cenzussal vagy együttesen közös öszszeggel adóznak. Ha az oppidum jobbágya — esetleg némi, rendszerint közösen kirótt természetbeni és munkaszolgáltatás mellett — csak cenzust, bért fizet, akkor elvileg már tulaj donképen bérlő, aki a föld használatáért pénzbért nyújt. Sőt állapota, mivel a költözködés joga őt is megilleti, a jobbágy kötelék lazuló szálai (uriszék) mellett hovatovább a „szabad bérlő"-ére kezd emlékeztetni, hiszen oppiduma önkormányzata révén talán már a bírói hatalomnak is részese.8 Ha pedig az oppidum egy összegben megállapított 1 Hóman i. m. II. 299. 1. 2 L. Debrecen 1216 portájáról (1552) és Nagyszőllős 189 lakott telkéről (1450) fentebb. Csepregen 1519-ben 250 telkes jobbágyot (ós 77 desertát) számoltak. (Dl. 37007.) Az e korbeli telket és portát mint valóságos háztartási egységet legalább a szokásos ötös lélekszámmal lehet számítani. 3 Szekfű i. m. IV. 417—418. 1. 4 V. ö. Lederer E., Századok 1928, 527. 1. 5 A jobbágy bérlővé való átalakulása XV. századi folyamatának felismerése Mályusz érdeme. (Az 1498. évi 41. t.-c. Századok 1930, 809—839. 1.) Mályusz a jobbágyság bérlővé alakulása forrását