Századok – 1938

Történelmi irodalom - Seton-Watson; R. W.: Histoire des Roumains de l’époque romaine a l’achevement de l’unité. Ism.: Makkai László 510

Történeti irodalom. Seton-Watson, R. W. : Histoire des Roumains de l'époque romaine à l'achèvement de l'imité. Paris 1937. Presses Universitaires. 4° VIII, 664 (2) I., 1 térkép. Harminc évvel ezelőtt egy „travelling Scotsman, bent on the study of history and politics" elindult, hogy beutazza azt az országot, melyet hazájának közvéleménye a Kossuth alakját körüllebegő dicsfényen keresztül ismert. Könyvei, melyekben a látott vagy látni vélt valóságot „leleplezte", óriási feltűnést keltettek az egész európai közvéleményben. Rövid idő alatt gyűlölet és csodálat kereszttűzébe került Scotus Viator, a volt magyarországi nemzetiségek harcos barátja és a magyarországi állameszme engesztelhetetlen ellensége. Az azóta eltelt események s különösen hatása a páriskörnyéki békeszerződésekre, S.-W. jelentőségét még jobban kiemelték. Annak az eszmének jegyében, amely a wilsoni elvek formájában a politikai körülmények összejátszása folytán Magyarország megcsonkítására vezetett, írta meg ezt a könyvét is, a románok történetét. Angol eredetijében, s a jelenleg szóbanforgó francia fordításában S-.W. műve tudományos érdekességén kívül már a szerző tekintélyénél fogva is komoly tényezője lesz az európai közvéleményalakításnak. A könyv hangja nem a politikusé, hanem a tudósé, de a lelkesen meggyőződött tudósé. Ha eleinte törekszik is az időszerűségük miatt veszedelmes érvek és ellenérvek közt a józan középutat megtartani, amint a modern időkhöz közeledik, mindinkább a megvívott harc emlékeinek hatása alá kerül, természetesen szembe a magyarsággal. Álláspontja teljesen azonos a régi Scotus Viatoréval, csak a színezete változott valamelyest. Eredményei azonosak a román tudományosság eredményeivel, a felhasznált irodalom is óriási százalékban román ; az újabb magyar kutatásokat, úgy látszik, nem ismeri, vagy nem tekinti bizonyító erejűeknek. Mindjárt az első nagy probléma, az erdélyi román kontinuitás tárgyalásánál kitűnik állásfoglalása és a modern kutatások ismeretének hiánya is. Xenopol, Puscariu, Párvan, kis mértékben Patsch az ihletője, ezzel szemben nem vesz tudomást Alföldi, Tamás, Kniezsa, de még Dräganu munkásságáról sem. Véleményére, mint általában a vele egy táborban levőkére, az az impreszszionáló jelenség hat, hogy napjainkban is döntő számarányban lakják románok azokat a területeket, amelyek körül a vita folyik.