Századok – 1938

Értekezések - SZABÓ ISTVÁN: Hanyatló jobbágyság a középkor végén 10

HANYATLÓ JOBBÁGYSÁG A KÖZÉPKOR VÉGÉN 49 Váradot kivéve más helység nem rendelkezett.1

Két évvel a nagy kiváltság után, mely a város vonzó erejét bizonyára megnövelte, Garai Miklós nádor megparancsolta a bihari és szabolcsi nemeseknek, hogy az olyan jobbágyaikat, akik földesúri tartozásaiknak eleget tettek, ne akadályozzák a Debrecenbe való beköltözésben.2 A nádori parancs jelentőségének leméréséhez tudnunk kell, hogy az 1564—1640. években 415 betelepedő új polgár közül 350 Szabolcs és Bihar megyéből sorozódott3

s ez bizonyára korábban sem volt másként. A fejlődés fölfelé ívelő vonalát időnként természetesen hátraesések törik meg Debrecenben is. A 30-as évek elején támadt Tarpai-zendülésben debreceni lakosok is résztvettek s mikor ezeket a nádor bihari congregatióján levelesítették, elmenekültek a városból és jobbágyszolgálatba álltak. Néhány év múlva felejtés lett a levelesítés sorsa s a debreceniek a jobbágyságból visszavágytak a civisségbe, de uraiktól, akik akkor befogadták őket, nem tudtak szabadulni. A hírnevében megcsappant, de tehetős város ki tudta eszközölni, hogy Zsigmond király 1435-ben megparancsolja az elbujdosott debreceniek visszabocsátását. A király egyúttal ismét biztosította minden olyan polgárnak Debrecenbe való beköltözését, aki földesurának nem adós.4 A királyi oklevél utóbbi általános rendelkezésének mintegy előzményéhez tartozik az a levél, melyet ugyanaz év június 2-án a város földesura, Brankovics György rác despota Pálóczi országbíróhoz intézett, továbbítva a debreceniek panaszát a justum terragium-ot letevő jobbágyok beköltözésének megakadályozása miatt s kérve, hogy adjon a városnak levelet a jobbágyok beköltözésének szabadságáról.5 Mátyás király 1470-ben hasonló általános parancsot bocsátott ki s utasította a hatóságokat, hogy a jobbágyaikat Debrecenbe nem engedő urakat a szokásos büntetésekkel „arctius" kényszerítsék engedelemre.6 Ε királyi levelekkel megtámogatott költözési szabadság becsére és gyakorlati jelentőségére élesen világít rá Hunyadi János kormányzónak — egyébként ekkor a város földes-1 Ε kiváltságról s általában a város jogáról Iványi B. : Debrecen és a budai jog. (Tisza István Tud. Társ. kiadv. I. 7. Debrecen 1924.) 2 Herpay G. : Debrecen szab. kir. város levéltára diplomagyűjteményének regesztái (Debrecen 1916) 32. 1. 3 Zoltai L. : Vidékiek beköltözése Debrecenbe 1564—1640 között. (Debrecen 1902.) 4 Szűcs i. m. I. 73. 1. ; Fejér, X/7. 660. 1. 5 Magyarország melléktartományainak oklevéltára II. (Budapest 1907) 97. 1. 6 Herpay i. m. 66. 1. Átiratban : O. L., Kir. Könyv V. 360—361. 1. Századok 1938, I—III. 4