Századok – 1938
Értekezések - SZABÓ ISTVÁN: Hanyatló jobbágyság a középkor végén 10
50 SZABÓ ISTVÁN. urának — 1452-ben Debrecenhez intézett parancsa, melyben megtiltotta, hogy a város akár „juxta" akár „extra consuetudinem"a jobbágyokat befogadja a neki szolgálatokat tevő Bajomi István birtokairól.1 Bajomi a kormányzónak vitéz katonája volt : íme mintegy jutalom az, ha a város kapuja valamely földesúr jobbágyai előtt bezárulhat. Ezt a jutalmat azonban mások nem nyerhetik el s így a földesurak, akik üresen maradt telkeikre hasztalan várják vissza legtöbbször elszökött — jobbágyaikat, az erőszakhoz folyamodnak s a debreceni polgárokat, ha útban érik, fogságba vetik és dolgaikat elszedik. A város 1459-ben Mátyás elé viszi ilyen panaszait. Maga is tudja, hogy sokan a terragium lefizetése és engedély nélkül jöttek be, de azzal védekezik — aligha meggyőzően —, hogy az ilyenek „clandestine", a bíró és a polgárok tudta nélkül telepedtek meg. Mátyás döntése a földesúri jog sérelme nélkül szól a város javára, mikor a biliar-, szatmár-, szabolcs- és krasznamegyei földbirtokosoknak megtiltja a várossal szemben az erőszakoskodásokat s arra utasítja őket, hogy jobbágyköveteléseik tárgyában a város törvényszékétől kérjenek igazságot.2 A városi fejlődés útjára csak a XIV. század második felében lépő uradalmi faluból két század alatt az ország egyik legnagyobb városa lett. Jövevényeit kevés kivétellel a parasztságból nyerte, miként a többi városok is, amelyek felé állandóan szivárognak a falutól elszakadó parasztság sorai.3 A lassú 1 Károlyi-okit. II. 293. 1. Összevethető ezzel a rendelkezéssel Zsigmond pécsi püspöknek 1487-ben Várdai Miklóshoz írt levele arról, hogy bár az ország törvényei szerint más jobbágyait városába beengedni tartozik, tekintettel Várdai és testvérei barátságára, legutóbb beköltözött 2 jobbágyát kérésére visszaküldi, de azt kívánja, hogy a jövőben a szokás megtartassák. (Zichy-oklt. XII. 327. L A szövegben „nolumus" helyett „volumus" olvasandó.) — Franciaországban a parasztok a nagy uradalmak felé törekedve, a király és a grófok hűbéreseikkel megállapodásokat kötnek, hogy ezek jobbágyait nem fogadják be. A jobbágyok ilyenkor új városokban és a communiákban keresik a szabadulást. (H. Sée : Etude sur les classes serviles en Champagne du XI" au XVe siècle. Revue Historique LVII. 1895, 19. 1.). Rokon jelenségre nálunk is akadhatni : Berzeviczy Pohárnok István 1460-ban az egri káptalan előtt, minthogy fiutódja nincs s javait nem tudja megóvni, az életében nyújtandó védelem fejében és a javak haláláig tartó használata mellett ezeket átvallja a hatalmas erdélyi vajdának, Rozgonyi Sebestyénnek, egyúttal kölcsönösen kötelezik egymást, hogy birtokaikra engedély nélkül nem fogadják be egymás jobbágyait (Dl. 15473). 2 Szabolcs vármegye levéltárának mohácsi vész előtti oklevelei (Nyíregyháza 1901) 26. 1. ; Teleki : A Hunyadiak kora, X. 633. 1. 3 Városokkal szemben jobbágyvisszakövetelésekről Lederer E. : A legrégibb magyar iparos osztály kialakulása. Századok 1928, 526. 1.
