Századok – 1938

Értekezések - SZABÓ ISTVÁN: Hanyatló jobbágyság a középkor végén 10

46 SZABÓ ISTVÁN. inkább egy Szeged vagy Debrecen : amott 1522-ben 1493 személy fizetett dézsmát,1

itt 1552-ben 1216 portát számoltak össze.2

Míg e két város a XVI. század elején egyenként is körülbelül 6—8.000-es lélekszámot képvisel, addig egy-egy közepes faluban 20—30—40 jobbágyfőt, vagyis 100—200 lelket is alig találhatni. A felerészben már üres, sorvadó jobbágyfalvak között álló Szegeden és Debrecenben ezt a nagy távolságot a kis falu és a nagy város között a XIV. és főleg a XV. század mérte ki. A felduzzadás dinamikus folyamatát szemléltetheti a királyi Sopron példája is. Míg ugyanis 1379-ben csak 2200, addig 1427-ben már 3500 lélek lakja.3 A város tehát ötven év alatt közel megkétszereződött, holott közbeesett az 1409. évi pestis is, amikor „quamplurimum depopulata" volt. A városok felé tartó migrációnak természetesen nagyhorderejű eleme a jobbágyság költözködési szabadsága, mely először már a XIII. század végén jelent meg törvényeinkben. A jog a XV. században megújulva többízben bekerült az artikulusok közé, szigorodó szankciókkal és a jogsértés bővülő példáival, mintegy megsejtetve a társadalmi erőket is, melyek a pusztásodás erősbödésének korában a költözési jog rendszerével szemben felgyülemlőben voltak. Nem véletlen, hogy az 1298. évi 70. tc.-ben megállapított költözési jog első megújítása a királyi joghatóságok alá tartozó városok, mezővárosok és szabad községek meghallgatása alapján a városlakó nép jogairól Zsigmond által 1405-ben kiadott szabályokban4

foglal helyet. A 6. cikk biztosította a királyi, egyházi és nemesi jobbágyoknak mások birtokaira való költözését „temporibus semper successivis universis et perpetuis" s megtiltotta, hogy az úr elköltözni akaró jobbágyát a jobbágyára régen kirótt, de utána egy hónap alatt be nem hajtott bírságok követelésével visszatartsa. Zsigmond a nagyobb királyi tanács 1405 május 24-i ülésének határozatai alapján kibocsátott dekrétumában megismételte az említett városi szabályok némelyikét, ezek között a fenti költözködési artikulust is, kiegészítve azzal, hogy az úr a jobbágyot nem tarthatja vissza hátralékos szolgáltatások ürügyén, vagy olyan vétkek miatt, melyekért annak idején nem vádolta be, de amelyeket most akadályul állít fel. Ugyan-1 Reizner i. m. I. 131., IV. 97—128. 1. 2 Lukinieh I. : Erdély területi változásai a török hódítás korában (Budapest 1918) 133—135. 1. 3 Hóman—Szekfű i. m. II. 540. 1. 4 Az ú. n. első dekrétum.