Századok – 1938
Értekezések - SZABÓ ISTVÁN: Hanyatló jobbágyság a középkor végén 10
HANYATLÓ JOBBÁGYSÁG A KÖZÉPKOR VÉGÉN 45 teher nagy különbsége mellett nem lekicsinylendő még annak a különbségnek társadalmi ereje sem, hogy míg a bér, a cenzus az egyetlen szolgáltatási kötelék, mely az oppidum jobbágyát az úrhoz közvetlenül fűzi, addig a falubelit a közvetlen szolgálmányok lépten-nyomon emlékeztetik szolgai viszonyára. A kanizsai uradalom kis oppidumai a skálának, mely a városi szabadság különböző mértékét jelöli, kétségtelenül alsó fokán állanak. De nem állanak egyedül : a közel ezer civitásnak és oppidumnak nagyobb része minden bizonnyal ezekre az alsóbb fokokra esik. A skálán fölfelé haladva, az egyre szélesebb kereteket kitöltő, az önkormányzatnak és a városiasodásnak egyre bővebb lehetőségeit élő mezővárosokat, csúcsán pedig szabad királyi városainkat találjuk, egyre jobban megérezve a gravitációs erőt is, melyet e városok a megfogyatkozott számú sínylődő falvakra sugároznak ki. Ε jobbágyfalvak száma körülbelül 25—26.000-re tehető,1 általában tehát minden 25—30 jobbágyfalura esik egy város, amely a maga magasabb életszintjével hívja azok szorgalmas, vagyonosodó elemeit. A közepes mezővárosok közé tartozó ugocsamegyei Nagyszöllősön például 1450-ben 189 telken laknak, míg ugyanakkor az uradalomhoz tartozó 20 faluban együttvéve is csak 299 lakott telket számláltak össze.2 Egyegy ilyen közepes mezőváros is felér tehát, lakosait tekintve, tucatnyi jobbágyfaluval, valóságos uradalommal. Mennyivel teherre kell gondolnunk. Ilyenre azonban semmi nyom sines s ugyanebben a korban más uradalmakban is, mint 1492-ben a sopron -megyei kapuvári uradalomban Keresztúr, a sárvári uradalomban Sárvár, Ikervár (Dl. 36992), 1510 körül a semptei uradalomban Sempte és Szered (Dl. 37002), 1519-ben a soproni lékai uradalomban Csepreg, a körösmegyei megyericsei uradalomban Szerdahely és Vasmegyericse (Dl. 37007), 1524-ben a lindvai uradalomban Lindva, Nempti (Dl. 37006) oppidumok többé-kevésbbé hasonló kedvező helyzetben vannak az uradalomhoz tartozó jobbágy falvakkal szemben. Arra kell gondolni, hogy az oppidum kiváltságolása éppen a versengés következtében bizonyos fokon nem volt elkerülhető s hogy az oppidum a földesurat mással, mint vámszedési joggal (a szóbanforgó négy kanizsai oppidum köziü kettőhöz, Kanizsához és Becskehelyhez ilyen jog járult), idegenek által is művelt szőlőheggyel (ez Szentpálon és Becskehelyen volt), vásárral, nagyobb bor korcsmával és a nagyobb forgalomnak egyéb terén is emelkedő jövedelmével kárpótolta. V. ö. Mályusz, Társadalomtudomány 1926, 376. 1. 1 Csánki történelmi földrajzának eddig megjelent kötetei Erdélyből csak Hunyad, Kolozs, Küküllő, Torda megyéket, Szlavóniából csak Szerém, Pozsega, Valkó megyéket tartalmazva s nem tartalmazva az északnvugati kilenc megyét, 17.172 falut számolnak. 2 Tört. Tár'1908, 3. 1.