Századok – 1938
Értekezések - SZABÓ ISTVÁN: Hanyatló jobbágyság a középkor végén 10
HANYATLÓ JOBBÁGYSÁG A KÖZÉPKOR VÉGÉN 43 a városi szabadság „pompás, de kivételes" alakját képviselték. Lakosaik évi cenzust fizettek s esetleg kizárólag földműves parasztok voltak. Ezek a közösségek ,,universitas"-t alkottak, mely a földesúrtól jogai egy részét megszerezte és maga gyakorolta. A közösség tehát „une seigneurie", a „kollektív nemes" egy sajátos alakja.1 Oppidumainknak azonban nem mindegyike érte el a városi szabadságnak azt a fokát, amelyen a helység gazdái közösségben egy összegben róhatják le földesúri tartozásaikat. Hogy azonban még az ilyen oppidum is mennyivel kedvezőbb helyzetben volt, mint az egyszerű jobbágyfalu s hogy még ezen a fokon is az életnek mennyire más formáját nyújtotta, — egyetlen összevetés világosan szemlélteti. A kanizsai uradalomról a Kanizsay-osztozás alkalmával 1493-ban készített összeírásban2 négy oppidum szerepel : Szentpál, Kanizsa, Szepetnek és Becskehely. A szentpáli jobbágyok az úrnak Mihály- és Györgynapkor, tehát kétszer 6 forint és 25 dénár cenzust fizetnek3 s ezenkívül csak a mészárszéktől tartoznak még 25 font faggyúval. A szepetnekiek minden negyedtelek4 után Mihály- és Györgynapkor az úrnak fejenként 25—25, a castellanusnak pedig 10—10 királyi dénárt fizetnek a 25 font faggyúval, Kanizsa gazdái Mártonnapkor félforintot fizetnek, szintén a 25 font faggyúval s a szükség szerint dolgozniok kell a vár árkán és sáncán. Az uradalom negyedik oppiduma, Becskehely, tulajdon-1 H. Sée : Les classes rurales et le régime domanial en France au moyen-âge (Paris 1901) 279—300. 1. — Coulton i. m. 125. 1. — A flandriai sajátos szabad parasztközösségek városi hasonlatosságairól H. Pirenne : Geschichte Belgiens (Alig. Staatengesch. Gotha 1902) II. 97. s köv. 1. 2 Dl. 36997. 3 Az urbárium arról nem szól, hogy ez az összeg „communiter" vagy fejenként fizetett s hogy az utóbbi esetben csupán végösszegben beírt cenzus-e. Bár a közös cenzusnál rendszerint megtaláljuk a „communiter" megjelölést, e hiány dacára is közös cenzust sejtünk a szentpáli összegben, mert ugyanez az urbárium a másik három, fejenkénti cenzust fizető oppidumnál kifejezetten megjelöli a fejenkénti szolgáltatást. Következtetésünk mellett szól az is, hogy egy 1512. évi urbáriumban is kétszer 6-25 frt-nyi, tehát változatlan összegű cenzust találunk (Dl. 36998). ·— Az 1493. évi urbáriumban Szentpál nincs oppidumnak nevezve, de máskor így jelölik meg. (V. ö. Dl. 36998, 37007 sGsánki: Magyarország tört. földrajza. II. Budapest 1894, 583. 1.) Egyébként az 1493. évi urbárium „Szentpál és Ziman" névről szól, de tudjuk, hogy az utóbbi 1525-ben teljesen „deserta" puszta volt (Dl. 37007). Az összecsatolást éppen ez magyarázza meg. 4 Általában az egész uradalomban a „sessio quartalis" az uralkodó telekegység.
