Századok – 1938

Értekezések - SZABÓ ISTVÁN: Hanyatló jobbágyság a középkor végén 10

44 SZABÓ ISTVÁN. képen átmenet még a falu és oppidum között is : itt fejenként pünkösdkor és Mártonnapkor 25—25 dénárt, karácsonykor 4 negyedtelek együtt 1 kappant, 4 kenyeret, húsvétkor 12 tojást és 4 kenyeret s Keresztelő Szent János napján szintén 4 kenyeret s egy bécsi dénárt érő pecsenyét szolgáltatnak az úrnak.1 Ugyanakkor, mikor az oppidumok így szolgálják az uraságot, az uradalom egyik faluja, például Dencs, így adózik: karácsonykor adnak „pro porco" félforintot,2

Mihály- és Gergelynapkor minden negyedtelkes jobbágy fizet 25—25 királyi dénárt, húsvétkor 3 tojást és 1 kenyeret, pünkösdkor tyúkot, 1 ludat, 1 sajtot, 1 quartál vajat, a vágó állatért 4 bécsi dénárt, 1 akó bort s mindezeken felül a termésből kilencedet ; ugyanekkor az officiálisnak is adózniok kell : Mihálynapkor fejenként 1, Gergelynapkor 3 királyi dénárt, Erzsébetnapkor 1 pecsenyét 1 királyi obulus értékben és 1 kenyeret, végül karácsonykor négy negyedtelek együtt ad 1 kappant és 1 köböl zabot. íme, míg a két nagyobb oppidum gazdái 50, illetőleg 70 dénárral — Kanizsa még vármunkával — lerótták uruknak járó tartozásaikat, addig a falusi jobbágynak a pénzbeli cenzus mellé, mely körülbelül ugyanannyi, a természetbeniek egész sorát kell beszolgáltatnia és végül a kilencedet is kiadnia.3 Az utóbbi helyzete rendkívül súlyos4 s feltűnően súlyosabb, mint az oppidumban lakóké.5 Az anyagi 1 Robotszolgáltatásról — a kanizsaiak vármunkáját kivéve — az urbárium nem szól, de az 1519. évi már említi : mindegyik oppidum „communiter" ad 4—4 borszállító szekeret. (Dl. 37007.) 2 Bár az urbárium nem fejezi ki, hogy ezt a falu közösen és nem fejenként fizeti, nyilvánvaló az előbbi. 1519-ben már így is szerepel : „in precium pingui porci communiter" 2 forintot, — már nem i'ó-et. (Dl. 37.007.) (A parasztlázadás után egyébként is romlott a helyzet ; a dencsiek akkor már kövér ökör fejében is fizetnek 800 bécsi dénárt.) 3 Némi csekély eltéréssel az uradalom más falvaiban is hasonló volt a szolgáltatás s a még idézendő korabeli urbáriumokban sincs lényeges eltérés. 4 A jobbágy gazdasági helyzetének megítélésénél mindenesetre hangsúlyozni kívánjuk Franz G.-rel, hogy „mit einer Fixierung der bäuerlichen Abgabenlast ist die Frage noch nicht gelöst. Bedeutsamer als der tatsächliche Bestand ist jedoch der psychologische Befund. Wichtiger als die Frage, ob es dem Bauern gut oder schlecht ging, ist es zu wissen, ob er selbst seinen Zustand erträglich empfand oder nicht". Azt is hangsúlyozza azonban Franz,hogy a többi tényezőt, mint a jobbágy eladósodottságát, a föld hozadékát, a piaci lehetőségeket, a létminimumot stb., ma már alig, vagy egyáltalában nem tudjuk felismerni. (I. m. 5. 1.) 5 Szinte annyira nagy az eltérés, hogy valószerűtlennek látszik s önkénytelenül az urbárium valami hiányára, valamely más elrej tett