Századok – 1938

Értekezések - SZABÓ ISTVÁN: Hanyatló jobbágyság a középkor végén 10

42 SZABÓ ISTVÁN. idején az északi angol városok lakosságának nagy része a déli jószágokra vonul parasztmunkára.1 Mindamellett azok az előnyök, melyek a jobbágy vándorlást a városok felé irányítják, mégis jelentősek, mert a városi ,,szabadság"-ból fakadnak. Ez a szabadság különböző mértékű. A teljes városi jog birtokában nálunk csupán a szabad királyi városok vannak, a többi — a zöme városainknak — különböző, részben földesúri, részben királyi kiváltságokkal a szabadságnak is különböző fokain áll. Ε kiváltságok elsői rendszerint : a helység közösségére ruházott, de esetleg csak az enyhébb bűnesetekre korlátozott bíráskodási jog s az úri terhek egy közös összegben való lerovásának a nagyhorderejű kedvezménye. Az előbbi az önkormányzat alapját nyújtja, a földesúri követelések lerovásának ez a módja pedig elmetszi azt a szálat, mely az alattvalót a szolgáltatáson keresztül közvetlenül fűzi az úrhoz.2 Az ilyen helységek lakosa ezután rendszerint csak a saját bíróságától fellebezett ügyek bírói székében találkozik földesurával, egyébként az úrral a közösség, a város egyeteme áll szemben. A neki egy összegben lerovandó közös szolgáltatást a polgárság maga veti ki magára s ez a jog a bíráskodási joggal együtt saját önigazgatási szervei kiképzésére indítja és elmélyíti a közösségi tudatot.3 A fölemelkedő mezőváros ez alapot vető kiváltságok mellé kedvező fejlődési ösztönzések esetén olyan gazdasági kiváltságokat is szerez (vámmentesség, vásártartás, céhlevelek), melyek már kétségtelenül a városi élet meggyökeresedésének jelei. Miként Debrecen fejlődése tanúsítja, ez esetben a földesúri mezőváros jelentékeny ipar és kereskedelem táplálója lesz s az ilyen helység a „város", lakosa pedig a „polgár" nevet valóban megérdemelten viseli.4 Ily szorosabb értelemben vett városi fejlődés nélkül azonban a magyar oppidum nem egyéb olyan parasztközösségnél, amely megszerezte a városi önkormányzat több-kevesebb feltételét. Ezek az oppidumok alapjaikban hasonlatosak a XII—XIII. században már virágzó francia ,,Communia"-khoz (communes), melyek privilégiumokkal és élükön választott elöljáróságukkal 1 Brodnitz i. m. I. 104. 1. 2 V. ö. Mályusz E. : Az 1514. évi jobbágyháború okai. Társadalomtudománv 1926, 376. 1. 3 V. ö. Brodnitz i. m. I. 138. 1. 4 Több debreceni céh eredete a XIV—XV. sz.-ra nyúlik vissza. A XVII. század derekán már 40 mesterséget űznek a városban 17 céh keretében. (Magyar városok fejlődése. I. Debrecen. [Budapest 1931] 33, 59. 1.)