Századok – 1938

Történelmi irodalom - Podkarpatszkaja Ruszj 1919–1936. Ism.: Darás Gábor 383

364 TÖRTÉNETI IRODALOM 3(385 környéki rutének erősen szorgalmazzák, hogy a békeszerződés s az alkotmány értelmében az összefüggő szlovenszkói rutén területeket egyesítsék az autonóm területtel. A szlovenszkói rutén kérdést — fejezi be Zsidovszkij — rendezni kell, mert „máskép a rutén-szlovák együttműködést, mely az állam szempontjából is fontos, hosszú évekre eltemethetjük"; Podkarpatszka Ruszj társadalma az államfordulat óta nagymértékben atomizálódott : erről beszélnek a ruténföld vallási és szellemi életével foglalkozó cikkek. A világháború előtti orosz politikában nagy szerepet játszó pravoszláv mozgalom a két mármarosi ruténpör (1904 és 1913) tanúsága szerint nem volt képes megbontani a csaknem 100%-ig görög katolikus rutén nép vallási egységét. 1919 után azonban az emigráns oroszok, a szerb egyház s a cseh hatóságok együttes buzgalma megkétszerezte a pravoszláv hívek számát. A Krofta becslése szerint 70.000 főnyi görögkeleti egyház 1930-ban már 112.004, máigkb. 140.000 lélekre szaporodott. Még nagyobb meghasonlást okozott az emigráns ukránok és nagyoroszok betelepedése révén föllángoló nyelvi harc, mely az őslakó ruténséget ukrán és nagyorosz táborba szakította szét. Az ukranofilek az 1920-ban megalakult Proszvitába, az ukranofóbok a három évvel később létesült Duchnovics-Társulatba tömörülnek. Csehily István táblázatos kimutatásai (115.1.) bizonyítják, hogy az utóbbi években a Proszvita jelentékeny tért hódított. Míg ugyanis a Duchnovics-Társaságnak 1930-ban 230, 1931-ben 274, s a legutóbbi évben 297 olvasóköre volt, a Proszvita olvasóköreinek száma ezalatt 77-ről 11 l-re, ill. 233-ra szökött fel. Az 1919 után beköltözött népelemek miatt nem sikerült mindmáig közös nevezőre hozni az egyébként örvendetesen haladó isicolaügyet. Az államfordulatkor Ruszinszkóban működő 674 tanító közül csak 379 tette le a hűségesküt; a távozók helyét fölös számban galíciai, oroszországi és cseh-morva tanerőkkel töltötték be. 1928-ban 1 rutén tanítóra 80 — 100 tanuló, míg 1 csehre csak 30 tanuló esett. A cseh és külföldi orosz nemzetiségűek kultúrigényeihez méretezték az új iskolaalapításokat is. 1930-ban 21'9%-ra rúgott a cseh iskolák aránya. Az 1935/36. iskolaévben Podkarpatszka Ruszj 769 népiskolájából 158 volt csehszlovák és 465 — gyűjtőnéven — kárpátorosz, a 18 kárpátorosz polgári iskolával szemben pedig 17 csehszlovák polgári iskoláról beszél a statisztika. (Klima Viktor cikke, 101. I.) A fönti adatok összevethetők a legutóbbi népszámlálás adataival : a 63'02%-os orosz néptömeggel szemben a csehszlovák lakosság 4'79%-ot tett ki.1 A szellemi színvonalnak Európa-szerte tapasztalható emelkedése egyébként a ruténföldi írástudatlanok számát is megapasztotta : Klima azt állítja, hogy az 1920. évi 26.000 iskolázatlan gyermekkel szemben ma már 3000 iskolázatlanról lehet csupán beszélni. Kárpátalja szellemi életével még számos cikk foglalkozik, de helyszűke miatt csak Kaminszkij József értekezését idézzük a rutén zsurnalisztika fejlődéséről : a ruténség kultúrnacionális 1 V. ö. még Ammende : Sammlung von Lageberichten, 268. 1. Századok 1938, VII—VIII. 25