Századok – 1938

Történelmi irodalom - Podkarpatszkaja Ruszj 1919–1936. Ism.: Darás Gábor 383

364 TÖRTÉNETI IRODALOM 3(386 lendületére, de egyben a társadalom megosztottságára mi sem jellemzőbb, mint hogy a prevrát (államfordulat) óta 64 hírlap, folyóirat ontotta a legkülönbözőbb cikkek özönét. A gazdasági vonatkozású közlemények nagy kapitalisztikus fejlődést mutatnak. Építkezésekre a kormány évente átlag 30 millió Kc-t fordított. Megindult a villamosítás s a vízierők célszerűbb kihasználása is. Ezzel párhuzamosan azonban nagy szociális bajokat is látunk, mint ahogy a fényes ungvári Galagó szomszédságában is ott van a „disznóólnak" nevezett nyomortanya. Az örökletes rutén nincstelenségért a szerzők nemcsak a volt magyar kormányzatot vádolják, hanem rámutatnak a történeti, földrajzi, faji eredőkre is (33. 1.), sőt elég kedvezően nyilatkoznak a néhai Egán-akcióról. (48. 1.) A prágai kormány a gazdasági élet motorizálására és belterjessé tételére törekszik. 1921 és 1934 között a legelők száma 20.926 hektárral apadt, a szőlőké viszont 873, a szántóföldeké 15.874 hektárral növekedett. A magyar érából fennmaradt alsóvereckei mintagazdaságot továbbfejlesztve a kormány újabb gazdasági iskolákat alapított — 1932-ben 147 rutén gazdasági iskola működött — s megszervezte a tejtermelést. A rutén nép földéhségét azonban semmiféle földreformmal sem sikerült kielégítenie. 1921-ben 1 kisbirtokosra átlag 0'67 hektár föld esett. A reform során kisajátított 239.000 (más adat szerint 260.115) hektár kiosztása elég lassan folyik: 1927-ig csak 19.000, 1935-ig 61.000 hektárt osztottak ki átlag 32.000 család között, másfél hektárt állapítva meg legkisebb mértékül. Mintegy 6000 reflektáns föld nélkül maradt. Jirkovszkij József ezért követeli, hogy a kapitalisztikus erdőgazdálkodásnak mértéket szabjanak, s mennél több erdőt alakítsanak át szántóvá. (50. 1.) Az 1930-as statisztika szerint ugyanis Kárpátalja területének 48 5%-át erdők borítják, de a 612.338 hektárból máig csak 25.000 hektárt tisztítottak meg a földreform céljaira. (Pittermann Z. cikke, 29.1.) Eszünkbe jutnak itt azok a régibb kifogások, melyek a francia-cseh tőkével megalakult Latorica fakitermelő rt.-nak, a volt Schönborn-birtokok új földesurának erdőgazdálkodását és nagy üzleteit illették. Minthogy az önálló gazdák száma csekély, fontos feladat az ipari és mezőgazdasági munkaközvetítés. A magyar hegyvidéki akció a világháború előtt évente mintegy 8000 munkást szegődtetett az alföldi gazdaságokba, ahol azok átlag félmillió koronát kerestek.1 Ezt a kedvező lehetőséget a kormány nem tudja a kárpátalji munkanélkülieknek biztosítani, noha négy közvetítő irodát létesített : Ungvárt kettőt, egyet-egyet Huszton és Munkácson. „A mezőgazdasági munkások részben a Tiszavölggyel érik be, részben Keletszlovenszkóba, cseh és morva területre, sőt külföldre távoznak munkát keresni." (43. 1.) A régi gazdasági szálak elszakadását nemcsak a mezőgazdaság, hanem az ipar és kereskedelem is megsínylette. „A magyar piac elveszítése — mondja 1 Szabó Oreszt : A magyar oroszokról, 270. 1. •— Ehhez hozzá kell vennünk természetesen a nemhivatalos munkaközvetítést.