Századok – 1938

Történelmi irodalom - Podkarpatszkaja Ruszj 1919–1936. Ism.: Darás Gábor 383

364 TÖRTÉNETI IRODALOM 3(384 Bizonyság erre a fönti cím alatt megjelent, nagyorosz nyelvű, cirillbetűs monográfia, amely szinte a hivatalosság bélyegét viseli, mert Hrabar Konstantin kormányzón és Rozsypal Antonin országos főnökön kívül több mint negyven vezető szakember dolgozott az összeállításán. Ámbár némi, a „Blick"-re emlékeztető célzatosság húzódik végig a könyvön, a szerzők iparkodnak tárgyilagosak maradni, s az általuk közölt temérdek szám és adat átfogó képet ad a Ruténföld tizenhétéves fejlődéséről. Több cikk a ruténség újabb né-pességi adatait közli. A Ruténföld lakossága 1920 és 1930 között 597.731 főről 709.129-re növekedett, ami a természetes szaporaságon felül a cseh, ukrán és nagyorosz beözönlés következménye. Áz orosz népelem az 1930-as statisztika szerint 63 02%-ot tett ki, ami jelentős emelkedés az 1910. évi 56'1%-hoz képest.1

Különös figyelmet érdemel Zsidovszkij Iván cikke (87. I.) az autonóm területen kívül lakó szlovenszkói ruténekről. Ezek létszámának pontos megállapítása már a magyar hatóságoknak is sok gondot okozott.2

Jelenleg a rutének minden görögkatolikus szlávot történeti jogon ruténnek minősítenek, s ezen a címen beszél az 1928-as Kurtyák- és Juhászemlékirat több mint 200.000 szlovenszkói ruténről ; a csehek viszont már a 2. sz. párizsi emlékiratban3 az Ung folyóig terjesztették ki a szlovák föld fogalmát s az 1930-as népszámláláskor csak 91.079 szlovenszkói rutént mutattak ki. Zsidovszkij érdekesen fejtegeti „az eperjeskörnyéki ruténség harcát jogaiért". Az első zempléni zsupán, Szlávik Mihály, azon a nézeten volt, hogy „Szlovenszkón nincsenek rutének. Ezt csak a magyar kormány találta ki abból a célból, hogy a zempléni tájszólással beszélő szlovákokat elszakítsa a közép-szlovákoktól". A szlovenszkói rutén tanítóktól nemcsak állami, hanem külön szlovák hűségeskü letételét is követelték, s többüket elbocsátották a szlovák nyelvben való járatlanságuk címén. A bártfai tanfelügyelőség 1921 szeptember 25-én elrendelte, hogy ott, ahol az 1907-es lex Apponyi értelmében magyar volt a tanítási nyelv, a jövőben is az állam nyelvén, értsd szlovákul tanítsanak. A ruténség ellenoffenzívája 1924 táján indult meg, amikor Eperjesen két orosznyelvű hírlapvállalat alakult, s az első rutén költő, Duchnovics szülőföldjén nagyszabású nemzeti kongresszust rendeztek. Ennek gyümölcsekép az 1930. évi népszámlálás a korábbi 68'1%-ról 77 8%-ra javította a kisebbségi nyelvjogok igénybevételére minősített rutén lakosság arányát. 1935-ben 150 rutén község közül 60-ban bevezették a rutén tanítási nyelvet, Mezőlaborcon rutén polgári iskola, Eperjesen orosz gimnáziumi tagozat létesült. A végrehajtást azonban megnehezíti, hogy az illetékes körök nem szereznek be cirillbetűs tankönyveket, s így sok rutén gyermek továbbra is szlovák könyvekből tanul. Újabban az eperjes-1 V. ö. Flachbarth Ε. : A csehszlovák népszámlálások, 51. 1. 2 Az 1910-es statisztika szerint Sárosban 22%, Zemplénben 11-4%, Szepesben 7-1% rutén lakott. 3 Ld. Raschhofer H. : A csehszlovák emlékiratok.