Századok – 1938
Történelmi irodalom - Szentpétery Imre ld. Scriptores rerum Hungaricarum 360
364 TÖRTÉNETI IRODALOM 3(364 criticusban megtaláljuk emellett a két krónika-család összes tagjainál előforduló eltéréseket is.1 Ami a nagy mű külső alakját illeti, ezt kétféle szempontból kell méltatnunk. Nem volt könnyű dolog megtalálni a helyes nyomdatechnikai elrendezést a szövegkritikai szempontok követelte bonyolult feladatok megoldására ; liogy ez tökéletesen sikerült, az a szerkesztő fáradhatatlan gondosságának és szakértelmének köszönhető, akit munkatársai — elsősorban Domanovszky Sándor — sa kiadó nyomdavállalat támogattak nehéz munkájában. A munka természetesen latin nyelvű bevezetésekkel és magyarázatokkal jelent meg, hiszen hozzáférhetővé kellett tenni a külföld számára is. A bevezetéseknek latin nyelvre való átültetése igen nagy feladatot rótt a fordítóra, mert a forráskritikai kérdéseket tárgyaló tanulmányok szövege, a tárgyból kifolyólag, a magyarban is nehéz és komplikált volt. Mészáros Ede, akinek munkája a fordítás majdnem teljesen, kitűnően oldotta meg feladatát.2 A klasszikus formákhoz ragaszkodott, de ez csak előnyére vált a fordításnak, mert a bonyolult forráskritikai megállapításokat és nehéz műfaji jellemzéseket a latin nyelv szellemének megfelelően szétbontva, egyszerűsítve kellő világossággal tudta visszaadni. Elég csak a 26—27. lapra hivatkoznunk, ahol Jakubovich tanulmányában Hómannak a Gestáinkról 1 A nagy gondossággal készült magyarázó jegyzetekre az alábbi megjegyzéseink vannak. A 313. 1. 4. jegyzetében elfogadja D. a szövegnek azt a megállapítását, hogy Szent Istvánt a Garam-folyó mellett övezték fel karddal, pedig Mátyás Flórián kimutatta, hogy téves a krónikásnak ez az adata, mert ez az esemény Esztergomban (Gron, Gran) történt (Századok 1894, 585. 1.). Érdekes, hogy Kézai függelékében (De nobilibus advenis) azt írja, hogy „in flumine Goron" történt volna a karddal övezés (189. 1.), s ugyanez olvasható a XIV. századi szerkesztésben is a Hont-Pázmány nemzetségnél (297. 1.). Ugy látszik azonban, hogy a Koppány elleni harc leírásánál feltűnt az írónak ez a hely, s kijavította „ad amnem Goron"-ra. — A „locus Bellus" (338. 1.) Karácsonyi szerint (Békés vm. tört. I. 37., 177. 1.) = Bekus = Békés. — A serviens kifejezést nehéz ugyan röviden megmagyarázni, de a 367. 1. 2. és a 401. 1. 1. jegyzetében adott magyarázat nem kielégítő, a jobbágy szóé pedig a 428. 1. 4. jegyzetében nem érthető. — A 470. 1. 1. jegyzetében Churla helyébe Tűrje teendő. 2 Néhány megjegyzésünk a fordításra. Nem helyes a „Liber memoriae Κ. sacratus" kifejezés (25. 1. 1. jz.) az „Emlékkönyv" visszaadására, mert Klebelsberg élt még akkor. — Az archetypus alakkal (136. és 228. 1.) szemben archetypum a helyes, amint az a 200. lapon olvasható. — A 317. 1. 1. jegyzetében a káptalan megjelölésre nem szabatos a monasterium szó, mert hiszen a Chrodegangféle regula szerint együtt élő papok alkották a káptalant ; azért mond a szöveg is coenobiumot. — A szenttéavatásra nem használható a consecrare kifejezés, bár ezt személyekkel kapcsolatban is használták a klasszikus nyelvben, de más értelemben ; a helyes kifejezéssel találkozunk a 224. és 234. lapon.