Századok – 1938

Történelmi irodalom - Bainville; Jacques: Histoire des deux peuples continuée jusqu’ a Hitler. Ism.: Benda Kálmán 353

TÖRTÉNETI IRODALOM 355 burgok, „a szabadság elnyomói" elleni háborút. A király és miniszterei a végsőkig ellenállnak, ,,a tisztánlátásnak és az ostobaságnak megrázó küzdelme ez". ,,A Forradalom álmainak valóraváltója", Napoleon, a népek szabadságának forradalmi jelszavával indul a harcba Bécs ellen, szövetségest látva az igazi ellenségben, a poroszban. „Az évszázadokon át helyes vágányon haladó francia politika kisiklik s a császárság lerombolja az ország létének legfőbb biztosítékát, a westphaliai békét." Napoleon egymásután szünteti meg a kicsiny német államok önállóságát ; magát teszi meg császárnak, eltörölve a választást s módot adva ezáltal arra, hogy „kalandos vállakózásának bukása után" kialakulhasson egy új, immár örökletes német császárság. A forradalom szavára föléledt német nemzeti öntudatot megfékezni már nem lehet többé s így Napoleon császársága maga rombolja le a XVIII. századi, kozmopolita Európában korlátlanul uralkodó francia szellemi hegemóniát és francia barátságot. A restauráció után a Bourbonok azonnal visszatérnek a régi útra, minden népszerűtlenséget és gyűlöletet vállalva. A bécsi kongresszuson Talleyrandnak sikerül megfékezni a porosz hatalmi törekvéseket s a Szent Szövetségben áttörhetetlen akadályt állít minden német egységretörekvés elé. „Az immár oly közelről fenyegető német veszélyt a királyság tisztánlátása újra elhárította" és Steinnek, a porosz államminiszternek szavai szerint, Franciaország Waterlooval is felérő győzelmet aratott. „A restauráció visszaszerezte Franciaország európai rangját", de az új nemzedék a napoleoni szellemben növekedve hadat üzen az 1815-i békének, „hadi dicsőségre és hódításokra vágyik". Lajos Fülöp mindvégig szembeszáll ezekkel a törekvésekkel ; a francia-német kérdésben tisztán látja a követendő utat, „mint minden Bourbon". Thiers „nagydobon veri" a népek egyesülési jogának eszméjét, egy pillanatra sem engedve elaludni a német nemzeti szellemet. „Ha valaha sikerül megvalósítanunk a német nemzeti egységet — írja Heine —, a német történet nem fogja elfelejteni Thiers érdemeit." Az 1848-i forradalom, napoleoni szellemben, a népek jogát követeli, „minden népét inkább, mintsem a franciáét" s Lamartine is elveszti minden népszerűségét, amikor a poroszokkal szemben a „józan ész politikáját" akarja követni. A második császárság ég a vágytól, hogy „felszabadítsa az elnyomott népeket és nemzeti egységre segítse őket" és „kidöntve az európai egyensúly utolsó pilléreit is", szinte kényszeríti Bismarck államát a német egység megvalósítására. „Megalázni Ausztriát!" — éled fel az elavult jelszó és nem veszik észre, hogy ezzel „saját hazájukra hozzák a halált". Amikor pedig a porosz állam egymásután töri szét az évszázados gátakat, a francia sajtó ünnepet ül : „a német egység a forradalom diadalát fogja jelenteni". Thiers is csak élete alkonyán, későn veszi észre, hogy Franciaország maga alatt vágta a fát, s hogy Dánia és Ausztria után a franciák jönnek sorra. Innen kezdve már semmi sincsen útjában a német egységnek s „a francia nép, saját testén érezve a német hadakat, keservesen bűnhődött a forradalom tévedéséért". Egy világháború -23*