Századok – 1938

Történelmi irodalom - Bainville; Jacques: Histoire des deux peuples continuée jusqu’ a Hitler. Ism.: Benda Kálmán 353

TÖRTÉNETI IRODALOM 3(364 ország viszonyát tanulmányozzuk, azt látjuk, hogy a francia nép életében a legsúlyosabb kérdéseket a germán fajjal való szomszédság vetette fel. Az ország többi szomszédjával, az angolokkal, spanyolokkal, olaszokkal voltak ugyan ellenségeskedések, de voltak tartós békék is, hosszan tartó egyetértések biztonságban és kölcsönös bizalomban ... A német nép az egyetlen, amellyel Franciaországnak mindig kellett foglalkoznia,az egyetlen, amelyet egy pillanatra sem volt szabad szem elől tévesztenie." A francia földet az utolsó félévszázad alatt kétszer rohanta meg a német. „Hogyan ? Mindez csak véletlenségből vagy a kikerülhetetlen sors akaratából történt ? . . . Követve a történelemben a századok egymásba fonódó láncszemeit, megtaláljuk a gyökereket és megtaláljuk azokat is, akik felelősek." Nagy Károly birodalmának bomlása után Franciaország fejlődése szerencsésebb irányt vett, mint a németeké s a Hohenstaufok, majd pedig a Habsburgok alatt egységre törekvő németség már az egységes, erős francia királysággal találta szemben magát. A Capetingek felismerve a veszélyt, amit az egy fő alatt egyesült Németország jelent Franciaországra és az európai kultúrára (a kettőt B. mindvégig azonosítja), reális látással jelölték meg a francia külpolitika követendő útját. „A németséget nem szabad egyesülni engedni" — ez volt a jelszó és irány közel ezer éven át. Franciaország szövetkezik a Habsburgok ellen az egyes kisebb s hatalmukra féltékeny német fejedelmekkel, később a protestánsokkal és a határon német államokból emel védőbástyát a germán betörések ellen. A francia politika a westphaliai békében éri el legnagyobb diadalát, „azt lehetett volna hinni, hogy a németet mint nemzetet örökre megfojtották". A területi szétdaraboltságot kisebb és nagyobb államok százai biztosítják, a Habsburgok hatalmi törekvéseit féltékenyen ellenőrzik a Hohenzollernek, Wittelsbachok, Guelfek és Wettinek. Egység semmiben sincs s hogy nem is lesz, annak biztosítéka a birodalmi gyűlés, hol az államok állandóan egymás ellen szavazva, minden közös lépést csirájában megfojtanak. Franciaország hivatalosan is mint a „német szabadság" védője lép fel s az ekorbeli német írások magasztalják a francia királyokat, „az ősi germán szabadság gyámjait minden fejedelmi elnyomó törekvéssel szemben". A westphaliai békével másfélévszázados „aranykor" köszöntött Európára, „a német terjeszkedési és harci vágy megbukott az egység hiányán." Mindezideig a német egység elleni küzdelem egyet jelentett a Habsburgok elleni küzdelemmel, de XIV. Lajos élete végén már felismeri a változott helyzetet, meglátja az új ellenséget az előretörő porosz katonaállamban és az évszázados ,, Ausztriaellenességgel" szakítva, szövetségre lép Béccsel. A Bourbonok felismerték a változott időket, de a francia nép lelkébe begyökerezett Habsburg-ellenességet nem lehetett kiirtani. A XVIII. század végére a Habsburg név és a reakció fogalma már tökéletes egységben élnek a nép képzeletében s a forradalom első pillanattól kezdve követeli a Béccsel való szövetség felbontását és a Habs-