Századok – 1938

Történelmi irodalom - Bainville; Jacques: Histoire des deux peuples continuée jusqu’ a Hitler. Ism.: Benda Kálmán 353

TÖRTÉNETI IRODALOM 3(353 A jelenségeket megtaláljuk, a kompozíció miatt természetesen igen röviden, de a hozzájuk szokásosan fűzött fogalmak említése már elmarad. Példa erre a renaissance, melyet S. helyesen a középkori fejlődés új korba lépő folytatásának fog fel s nem az antiknak valami váratlan felújulásából vezet le, de kizárólag esztétikai térre korlátozza, különböző népek kisszámú elit-csoportjának irodalmi és művészeti munkáját értve rajta. Ugyanakkor világosan megrajzolja a XV. század végétől a rendi hatalommal szemben kibontakozó, modern államokat előkészítő európai abszolutizmusok jelentkezését s az egyidejű társadalmi változásokat, anélkül azonban, hogy mindezen jellemzőket egymással összefüggésbe hozva a politikai és gazdasági területre is kiterjesztett renaissance-fogalom alá vonná. Ami másik szempontunkat illeti, maga a szerző vallja be, hogy nem fordíthatott elég helyet a kisebb népek történetére, mely pedig összehasonlítás szempontjából talán még tanulságosabb. Valóban, a keleteurópai egészbe foglalt magyarságról gyakran, de igen röviden történik említés, ott is rendszerint a sajátos keleteurópai társadalmi fejlődésről (nemesi alkotmány, polgárság hiánya s lassú fejlődése, hosszú jobbágyság). A honfoglaló magyarok, szerinte, kettévágják Nagymoráviát s leigázzák a szlávokat. A románok Trajanus dákjai ugyan, de mégis bevándorolnak Erdélybe s onnan jutnak a Havasalföldre. A törökkor népi változásairól nem szól, ellenben a tatárjárásról megemlíti, hogy elnéptelenítette a Duna vidékét, ezért hoztak a királyok művelt, a lakossággal nem keveredő német telepeseket. S hozzáteszi : közös nemzeti érzés itt még a XIX. században sem fejlődhetett. A városi élet kezdete szerinte kizárólag német nálunk. Az arisztokrácia, nemesség legújabb időkig tartó uralma persze szintén említtetik. A magyar történetet illető félreismerések s nem mindig találó irányba egyszerűsített formulák alapjában mégsem valami irántunk való eredendő elfogultságból, hanem inkább onnan valók, hogy a magyar történetnek igazán részletes s a téves pontokat tisztázó szintézise, rövidebb összefoglalásokat leszámítva, nem áll a francia kutatás rendelkezésére. Ehhez hozzá kell fűznünk egy második szempontot : a magyar fejlődésnek a környező népek történetével való párhuzamba állítása — amit társadalmi és jogi téren S. is végez néhány rövid mondatban — már csak azért is megérdemelne magyar részről egy részletes és minden térre kiterjedő vizsgálatot, mert ez a nyugat előtt is megvilágítaná azt a vezetőszerepet, melyet a magyarság Európa e részén évszázadokon át vitt. Ezek azok a tanulságok, melyeket a magyar kutató levonhat S. érdekes és ügyesen megoldott szintéziséből. Kosáry Domokos. Bainville, Jacques : Histoires de deux peuples continuée jusqu'à Hitler. („Les grandes études historiques"-sorozat.) Paris, 1933. 8° 254 1. „Ez a könyv — mondja B. előszavában — nagy vonásokban Franciaország történetét adja. Ha az európai nemzetek és Francia-Századok 1938, VII—VIII. 23