Századok – 1938

Történelmi irodalom - Seignobos; Ch.: Essai d’une historie comparée des peuples de l’Europe. Ism.: Kosáry Domokos 352

352 TÖRTÉNETI IRODALOM 3(352 Akadémia igazgatóját köszönet illeti meg ezért a kitűnően induló és a magyar tudomány érdekeit szolgáló kiadványsorozatért. Kardos Tibor. Seignobos, Ch. : Essai d'une histoire comparée des peuples de l'Europe. Paris, 1938. Rieder. 8° VIII, 486 1. Európai történetíró számára talán nincs lenyügözőbb, de egyben nehezebben lebírható feladat, mint egységes és arányos szintézist adni, rövid és könnyen áttekinthető összefoglalásban, az emberi mult azon részéről, melyet Európa történetének nevezünk. S. maga, a történelemnek hatvan éven át való tanulása és tanítása után, vakmerő vállakózásnak mondja kísérletét, hogy az európai népek történetének századról-századra alakuló hatalmas együttesét lényeges vonásaiban, politikai, gazdasági és szellemi hatóerőkre egyaránt kiterjedve ábrázolja. Ε tekintetben szerencsés volt az összehasonlítás elvéhez folyamodnia. Tizenöt éve, a brüsszeli történeti kongresszus megnyitásakor, Henri Pirenne mutatott rá, hogy mind európai, mind sajátos nemzeti szempontból jelentős lenne az összehasonlító történeti módszer alkalmazása. Felülemelné a kutatót a válogatás nélkül minden gyökeres nemzeti vonásnak vindikáló (Pirenne szavával ethnocentrikus) szempont szűk horizontján, megláttatná vele népe fejlődésében az európai történetnek idejében vagy későn jelentkező állomásait, de egyben hozzásegítené a valóban sajátos nemzeti értékek felismeréséhez. S.-nak az összehasonlításra főként azért volt szüksége, hogy a számos néptörténetet, tarka külön-ábrázolás helyett, bizonyos analógiák alapján európai táj-egységek szerint csoportosítsa, sokhely t rámutatva Nyugat-, Közép- és Keleteurópa eltéréseire. Éppen ezért, magyar szemmel olvasva S. könyvét, két főszempontot követhetünk : 1. mennyiben sikerült az európai történet egészének fejlődési étapejait, azok mindenütt változó formáit mély összefüggéseikben, de mégis világosan ábrázolnia ; 2. milyen megvilágítást nyer az európai és közelebbről keleteurópai egészbe illesztett magyar történet ebben az ábrázolásban. Amennyire egyetlen kötet engedi, a szerző valóban igen használható és pontos áttekintést nyújt, mégpedig világos, jól szerkesztett és tömör előadásban. A főhelyet természetesen a politikai történet foglalja el, azaz annak fővonalai, de a gazdasági élet, kereskedelem, társadalmi fejlődés, intézmények és életviszonyok rajza sem válik mellékessé. A magasabb szellemi élet és a szellemi erők rajza — úgy érezzük — sokszor méltatlanul háttérbe szorul, némileg azon seignobosi tétel következtében, hogy a történet nem főként ,,a néha elit névvel díszített" kis vezetőréteg, hanem a ,,masse du peuple" életviszonyaiból áll. Emellett a német terminológiát ismerő és szellemtörténeti iskolán átment olvasó hiánynak érzi, hogy egy-egy kor szellemi, társadalmi, politikai stb. tünetei egymással nem jutnak összefüggésbe s így, a történeti folyamatok aránylag pontos rajza mellett, nem találkozunk a francia kutatás által amúgysem használt kormeghatározásokkal, mint gótika, barokk vagy felvilágosodás.