Századok – 1938

Történelmi irodalom - Koltay-Kastner Jenő (szerk.) ld. Annuario 348

TÖRTÉNETI IRODALOM 3(351 d'Aragona, regina d'Ungheria, 201 —258. 1.) Carafának a tökéletes udvaroncról írott munkáját. A művet Castiglione ,,11 Cortegiano"-jának mintegy előfutárjául tekinti és a nápolyi udvar spanyolos légköréből magyarázza, majd pontosan számbaveszi kéziratait és eddigi kiadásait. Ugyancsak az olasz-magyar humanista kapcsolatok tárgyköréből való Kardos Tibor dolgozata (Che cosa fu l'umanesimo ungherese ? 144 —187. 1.). Benne az olasz közönség számára összefoglalja a magyar humanizmuskutatás eddigi eredményeit a maga szempontjai szerint. Vizsgálja a renaissance megnyilvánulását minden társadalmi osztályon. Renaissance jelenségnek tekinti az alsóbb néposztályok középkorvési vallási mozgalmait, a nemesség lovagi kultúrájának átalakulását politikai-jogi kultúrává s végül az erősen egyházias jellegű humanizmus kibontakozását a középkorvégi egyházi műveltségből. Időbelileg kct fő korszakot különböztet meg, melyeket Mátyás király halála választ el egymástól. Az első a renaissance birodalom kora, a második a virtuális Magyarországé, amikor a szétszakított nemzetet a történeti osztályok tudatában a humanizmus menti meg. Végigkíséri a humanizmus külső forrásait, Nápoly, Firenze, Velence és Dalmácia szerepét, humanizmusunk belső mozgató erőit, megnyilvánulásait, számbaveszi terjesztőinek nemzetiségét, a mozgalom kisugárzó erejét Középeurópában, a humanista gondolatvilág fejlődését s az irodalmi formák kibontakozását, melyek párhuzamosan jöttek létre a renaissance életforma kialakulásával. — Buda visszafoglalásának korszakába visz bennünket Szabó Mihály kitűnő dolgozata (Il papa Innocenzo XI. e la liberazione di Buda dal Turco, 21 —27. 1.). Egykorú dokumentumokkal igazolja azt az általános elismerést és európai visszhangot, melyben XI. Ince pápának része volt Buda fölszabadítása körül vitt nagy szerepéért. — Az olasz-magyar tárgyú dolgozatok sorát időrendben Iván János értekezése zárja le „II. Lipót politikájának firenzei gyökerei" címen (189—200. 1.). Szerinte II. Lipót mint császár toscanai nagyhercegségének jól bevált politikáját folytatta (békepolitika, semlegesség, bizonyos konstitucionális színezet, törekvés a lakosság szociális, gazdasági és politikai szabadságára, az erőszaktól való irtózás). Egyetlenegy sötét vonása volt firenzei tartózkodásának, a bizalmatlanság és a belőle származó kémrendszer, de helyes módszereivel együtt ezt is átvitte új hatalmi körébe. Végeredményben a Habsburg-birodalom válságának megoldása II. Lipót firenzei módszereinek gyümölcse. Mint láttuk, az évkönyv tanulmányai nagy időközökből vették tárgyukat s az egymással érintkező tudományágaknak különböző módszerei szerint tárgyalták azokat. De közösek abban, hogy igyekeznek új eredményeket hozni, új kutatások, új szempontok szerint előmozdítani az olasz-magyar kultúrális érintkezést, nemkülönben belekapcsolni a magyar tudományosságot az olasz tudományon keresztül az európai közvéleménybe s ezzel szolgálatot tenni a magyarságnak is. Ezt lehetővé teszi az a körülmény, hogy az évkönyv nem nehézkes. Külső kiállítása is a latin közönség ízléséhez alkalmazkodik. A Római Magyar