Századok – 1938

Történelmi irodalom - Baráth; Tibor: L’histoire en Hongrie 1867–1935. Ism.: Komoróczy György 341

342 TÖRTÉNETI IRODALOM 3(342 A második fejezet az 1919 és 1935 között lefolyt idő történetirodalmát ismerteti. Ebben a keretben talál helyet a kor tudománypolitikájának igazán elfogulatlan és mindenre kiterjedő vázlata is ; a tudománypolitika gyakorlati leszűrődésének eredményeként bemutatja B. a külföldi magyar tudományos intézetek szervezetét és, ha lehet, munkásságát is. Ez a fejezet nemzetpolitikai szempontból annyival is fontosabb, mert a történettudománykülföldi művelői ezen keresztül hamarabb megismerkednek a magyar szellem alkotásaival, mint a propagandairatok selejtes termékein át, amelyeket rendszerint kezükbe sem vesznek komolyabb történettudósok. A továbbiakban bemutatja B. a szellemtörténeti iskola eszmevilágát, gyakorlati kihatásait, túlzásait, eredményeit, s a jövő történetírásnak várható útját. Az utolsó részben tárja elénk a történettudomány egyes alágainak jelentősebb eredményeit. Ε helyen ismerkedünk meg a magyar nemzet történetére vonatkozó újabb munkákkal, az őstörténet problémáival (egy táblázatot is közöl a magyar nép származására és kialakulására, kiegészítve Hóman adatait a honfoglalás utáni keveredések feltüntetésével), a gazdaság- és társadalomtörténet kisebb vagy nagyobb jelentőségű eredményeivel (talán szabad elfogultság nélkül megjegyezni, hogy e sorok írójának Nádasdi gazdálkodásáról szóló munkája, valamint Szabó Istvánnak erről írt, s önálló gazdaságtörténelmi tanulmánynak is beillő bírálata a felsorolásból, mely egyébként hiánytalan, kimaradt) ; megismerjük továbbá a politikai és hadtörténelem legújabb problémáit és azok megoldásait, a művészettörténet, zenetörténet, irodalomtörténet, közigazgatás- és jogtörténet, egyház- és vallástörténet, diplomatikafejlődését, valamint a világháború utáni korra vonatkozó irodalmat. Ε fejezet végén tárja elénk B. a magyar szerzőktől való egyetemes történeti munkákat, de kiegészíti fejtegetéseit az 1918 előtti korban Magyarországra vonatkozó, idegen szerzőktől származó értekezések felsorolásával és értékelésével, a külföldiek magyarságszemléletének bírálatával. Végül a nemzetiségtörténet kérdésének irodalmát mutatja be. Inkább a modern korra vonatkozik a könyvnek az a pár lapja, mely a magyarság számbeli megoszlását tárja föl az irodalom felsorolása mellett, de ezzel sem végzett haszontalan munkát, mert egymás mellé állította a valóságos helyzetet az egyes államoknak sokszor célzatosan felvett statisztikájával. Ha nem is a történettudomány szempontjából, nemzeti szempontból mindenesetre értékes és érdekes ez a fejezet. Láttuk ebből a talán bő tartalmi kivonatból, mennyire sokoldalú B. könyve, s éppen ezért nemcsak a szaktudósok zárt köre hasznosíthatja, hanem a Magyarország iránt érdeklődő művelt közönség is fogalmat alkothat magának e könyv alapján a szellem hatalmas lendületéről és mozgalmasságáról. De éppen azért, mert könyve ily nagyjelentőségű s francia nyelven történt megjelenése következtében kétszeresen fontos, tartjuk szükségesnek megjegyezni, hogy B. értékelése, könyvének minden lapján végigvonuló egyénieskedése, személyes élményekre támaszkodó