Századok – 1938

Történelmi irodalom - Baráth; Tibor: L’histoire en Hongrie 1867–1935. Ism.: Komoróczy György 341

Történeti irodalom. Baráth, Tibor: L'histoire en Hongrie. (1867-1935.) (Kny. : „Revue historique" CLXXVIÏ. 1936.) Paris, 1936. 8° 170 L A magyar történetírás problémáiról és a történelmi intézményekről, valamint a történettudománnyal kapcsolatban álló egyéb tudományágak feladatairól és eredményeiről mindezideig nem jelent meg B. könyvéhez hasonló nagyvonalú és adatgazdagságú munka, sem magyar, sem idegen nyelven. Egyes részletkérdések elemzése, a tudományszakok részeredményeinek vázlata több szerzőnek sikerült már, de összefoglaló együttesben még nem kaptunk a magyar történelem fejlődéséről megfelelő képet. Legfeljebb arról volt szó, hogy a történettudomány irányelveinek kibontakozása, âZâZ et különféle európai és magyar szellemi áramlatok összekapcsolása milyen utakon és milyen személyek irányítása alatt történt. A magyar tudománypolitika és különösen a történettudomány irányítása, mint egyik fiatal historikusunk, Kring Miklós, alább idézendő munkájában megállapította, az egyetem katedrájáról történt ; Magyarországon a történettudománynak valamirevaló irányítói csak az egyetemen kifejtett munkásságuk révén hathattak tudományáguk eszmevilágának a fejlődésére. íme, ezekről az egyetemi „történészalakító" tényezőkről hallottunk eddig a megjelent s nagyszámú beszámolókban, és fejlődésvázolásokban. B. könyve ezeknek problématikáján túlmenőleg szintézisben tárja elénk a történelem és a rokontudományok életét a kiegyezéstől kezdődőleg egészen a legújabb időkig. S nemcsak időrendi egymásutánban mondja el a könyvek rövid tartalmát, hanem a maga sajátosan egyéni értékelési rendszerének keretébe állítja az időrendi fejlődést s így az egymás mellett vagy egymás után feltűnő különféle iskolákról nyújt képet. Éppen, mert francia nyelven megjelent munkáról van szó, úgy érezzük, nem lesz fölösleges, ha részletesen ismertetjük tartalmát. Első fejezete a kiegyezés és a világháború befejezése közti időt tárgyalja ; de ebben a keretben is megkülönbözteti az 1896-ig uralkodó, vallási idealizmuson alapuló történetírást és a naturalistának nevezett pozitivizmust. Ezt a korszakot követte a világháború utáni évekig tartó történelmi kriticizmus, vele időbeli párhuzamban a nyugatról húzódó szocialista történetírás, valamint a keleti faji-turanista történetírás. Ugyanekkor azonban már feltűnt az új idealizmus történetíróinak köre is. A fejezet a rokontudományok — művészettörténet, irodalomtörténet, jogtörténet, nyelvtörténet — ismertetésével záródik.