Századok – 1938
Értekezések - HADROVICS LÁSZLÓ: A magyarországi szerb települések újabb szerb irodalma 335
ÚJABB SZEBB TELEPÜLÉSTÖRTÉNET 339 természetű, mint például a hasonló korból származó magyar, s így értékesíteni is egészen más irányban lehet. A szerbeknél ugyanis a XVII. században, de még a XVIII. elején sem volt általánosan elterjedve az állandó családnév használata. Kiviláglik ez a következő megfontolásokból.1 Az összeírt személyek egy részének csupán keresztneve van följegyezve, különösen az olyan összeírásban, melyet született szerbek készítettek. (Például az ipeki patriarchatus katasztigjában). De találunk rá példát más esetekben is, ilyenek 1695-ből Stanko, Jankó, Jurlco, Mijat stb. (Baranyaváron), Stojan, Sekula, Milivoj, Stojko, BosJco stb. (Rácbaján). A német és a magyar összeírok (a nevek helyesírásából lehet következtetni az összeírok nyelvére) a német és a magyar szokásnak megfelelően a legtöbb keresztnév mellé följegyeztek ugyan még egy, családnévnek látszó szót is, de ez, mint látni fogjuk, egészen más természetű, mint az igazi, nemzedékről-nemzedékre szálló, szinte megkövesedett családnév. Az egyes névtípusok vizsgálata meggyőzhet bennünket arról, hogy ezek a nevek állandóan, szinte alkalomszerűen változtak. Nem lehet eldönteni, vájjon régi, vagy friss ragadványnevekkel van-e dolgunk olyan esetekben, mikor a név az illető személy valamely tulajdonságát jelzi. Ilyenek például Belobrk (fehérbajuszú), Dugacki (Hosszú), Slepi (vak), Pijan (részeg). Az ilyen beszélőnevek sokszor megmaradhatnak családnévnek, de a szerbeknél e korban ezt még aligha tehetjük fel, mert a többi névtípus változásából arra kell következtetnünk, hogy az efajta nevek is generációról-generációra változtak. Az apa nevéből -ic (-ovié, -inié) képzővel alakult név, mely később a legáltalánosabb szerb családnév lett, e korban még valóságos viszonyt jelöl. Obradovic, Ostojié apja valóban Obrad, Ostoja volt. így az ipeki patiriarchatus katasztigjában olvassuk, hogy Pavle Penkovié apjának Penkonsík lelki üdvéért bizonyos adományt igért. A következő generáció már újra apjáról nevezte magát. Az összeírásokban névként följegyzett foglalkozásnevek sem igazi családnevek, hanem a legtöbb esetben az illetőnek valóságos foglalkozását jelölik. Világosan látszik ez olyan esetekből, amikor az illető nevét két alakban is följegyzik, mint például Torna Terzija ili Szabó. Itt nyilván a foglalkozásnév magyar fordításáról van szó. Ugyancsak nem lehet véletlen az a számos eset, amikor az illetőnek latinul följegyzett foglalkozása megegyezik a névként följegyzett szó jelentésével, például Futakon 1696-ban : Dabo Lakatos, faber serarius, Vuchich Terszie, sartor, Stanimir Chismazia, cothurnarius.2 A legtanulságosabb adatokat azok a nevek szolgáltatják, melyek valamely helynévből alakultak. A névként följegyzett szó természetesen ezekben az esetekben sem igazi név, hanem csupán azt a helyet jelöli, ahol az illető utoljára tartózkodott. így Pécsett 1 Ε részben főleg J. D. Popovic itt-ott elszórt megállapításait foglaltuk össze. 2 Természetesen kivételek is akadnak. 22*
